A Titok Párizsban elolvasása óta Karen Swan a kedvenc íróim közé tartozik. Így, amikor megjelent Az utolsó nyár, a fülszöveg elolvasása nélkül vettem meg. Itthon aztán meglepetésként ért, először az, hogy a könyv egy sorozat első része, másodszor, hogy a műfaja történelmi romantikus regény. Egyik sem megszokott a szerzőtől, ezért még nagyobb kíváncsisággal vetettem bele […]
Nem is tudom mire számítottam, amikor nekikezdtem ennek a regénynek, de arra semmiképp sem, hogy teljesen beszippant a könyv. Sosem gondoltam volna, hogy valaki felér Agatha Christie stílusához, de Francis Duncan abszolút elérte azt a színvonalat, és rajongó lettem. Bár a nyitóoldalon semmi sem utalt az időszakra, a nyelvezetből és a leírásokból abszolút az 1900-as évek […]
Kapcsolódó bejegyzések
Lucy Clarke előző könyvét, Az elveszetteket, együtt olvastuk Emesével és Hajnallal, és mindhárman egyetértettünk abban, hogy ugyan nehezen indult be az elbeszélés, utána viszont meghökkentő és csavaros történetet olvashattunk. Ezt a regényt most csak én egyedül vettem a kezembe és nagyon reméltem, hogy hasonló élményben lesz részem a letétele után. Az elbeszélés egy lánybúcsú történéseit […]
A fülszöveg alapján felkeltette az érdeklődésemet a regény, azonban, amikor elkezdtem olvasni, elég nagy gondban voltam vele. Abba a furcsa helyzetbe kerültem ugyanis, amilyenbe még nem igazán, amióta írok a blogra: az írónő stílusa nagyon tetszett, de a történet nem igazán. Így bevallom, egy időre félre is tettem a könyvet. Aztán mégiscsak furdalta az oldalam […]
Az biztos, hogy időnként lélegzetelállító a történet, és a 9. részben végre több szerepet kap a magánéleti szál, amit már sok rajongó követelt az írónőtől. Jó hír, hogy mire ezt a kritikát írom, már nálam van a 10. rész is, az „Apró csontok” és a minap láttam a libri Instagram oldalán, hogy már rendelhető a […]
