A Titok Párizsban elolvasása óta Karen Swan a kedvenc íróim közé tartozik. Így, amikor megjelent Az utolsó nyár, a fülszöveg elolvasása nélkül vettem meg. Itthon aztán meglepetésként ért, először az, hogy a könyv egy sorozat első része, másodszor, hogy a műfaja történelmi romantikus regény. Egyik sem megszokott a szerzőtől, ezért még nagyobb kíváncsisággal vetettem bele […]
Nem is tudom mire számítottam, amikor nekikezdtem ennek a regénynek, de arra semmiképp sem, hogy teljesen beszippant a könyv. Sosem gondoltam volna, hogy valaki felér Agatha Christie stílusához, de Francis Duncan abszolút elérte azt a színvonalat, és rajongó lettem. Bár a nyitóoldalon semmi sem utalt az időszakra, a nyelvezetből és a leírásokból abszolút az 1900-as évek […]
Lucy Clarke előző könyvét, Az elveszetteket, együtt olvastuk Emesével és Hajnallal, és mindhárman egyetértettünk abban, hogy ugyan nehezen indult be az elbeszélés, utána viszont meghökkentő és csavaros történetet olvashattunk. Ezt a regényt most csak én egyedül vettem a kezembe és nagyon reméltem, hogy hasonló élményben lesz részem a letétele után. Az elbeszélés egy lánybúcsú történéseit […]
Kapcsolódó bejegyzések
A fülszöveg alapján felkeltette az érdeklődésemet a regény, azonban, amikor elkezdtem olvasni, elég nagy gondban voltam vele. Abba a furcsa helyzetbe kerültem ugyanis, amilyenbe még nem igazán, amióta írok a blogra: az írónő stílusa nagyon tetszett, de a történet nem igazán. Így bevallom, egy időre félre is tettem a könyvet. Aztán mégiscsak furdalta az oldalam […]
Az biztos, hogy időnként lélegzetelállító a történet, és a 9. részben végre több szerepet kap a magánéleti szál, amit már sok rajongó követelt az írónőtől. Jó hír, hogy mire ezt a kritikát írom, már nálam van a 10. rész is, az „Apró csontok” és a minap láttam a libri Instagram oldalán, hogy már rendelhető a […]
