Az utóbbi idők legnagyobb meglepetése volt számomra Lucy Dillon: A fénysugár című regénye. Bár már az ajánló alapján tudtam, hogy tetszeni fog a könyv – ugyanis valamiért nagyon kedvelem az új helyen új életet kezdős történeteket – de arra nem számítottam, hogy ennyire szeretve olvasom majd.
A regény főszereplője Lorna, aki rajong a művészetekért, és bár az édesanyja egy sikeres festőművész volt, ő legnagyobb bánatára nem örökölte a tehetségét. A lány tehát egy útkereső, aki a londoni galériájának csődje óta önkéntesként dolgozik, majd egy meghatározó találkozás után végül úgy dönt, hogy Longhamptonban, a bájos vidéki kisvárosban kezd új életet, ahol gyerekkorának meghatározó időszakát töltötte.
Lorna belevág tehát élete második legnagyobb kalandjába, megvásárolja a longhamptoni galériát és a hozzá tartozó tágas lakást, majd lelkesen lát neki a munkálatoknak, miközben egy örökségül kapott félős tacskóról is gondoskodnia kell. Bár a lány azért is szeretett volna vidékre öltözni, hogy egyedül lehessen és végre megtalálhassa a hosszú évek óta keresett kreativitást, az élet más forgatókönyvet írt számára. A lakása hamarosan megtelik nem várt vendégekkel, akik megzavarják hőn áhított nyugalmát, közben pedig feltűnik a színen a gyerekkori szerelme is, aki ellentmondásos érzelmeket kelt benne.
Ahogy említettem, nagyon szerettem olvasni ezt a regényt. Az írónő stílusa nagyon megragadó, minden alkalommal, amikor kezembe vettem a könyvet, olyan érzés járt át, mintha egy meleg takaróba bugyoláltak volna. Szóval élvezet olvasni a sorokat, a cselekmény fordulatos, a leírások hangulatosak, és mindig történt valami váratlan, amire nem számítottam. Ráadásul Lorna mellett a könyv másik főszereplője Rudi, a tacskó, aki természetesen egy ikonikus figura, így kutyásként külön élvezet volt elmerülnöm a róla szóló kis jelenetekben.
A fénysugár fentiek mellett bővelkedik szívszorító részekben is, behatóan érintve az öregség, az elmúlás, a szeretteink elvesztése és a halál témáját, ráadásul felhívja a figyelmet a társadalmi és szociális felelősség fontos kérdésköreire. A történet másik oldalán hatásos ellensúlyként azért ott szerepel a barátság, az emberség, a bátorság, és a romantikára vágyók sem fognak csalódni.
Egy szó, mint száz, A fénysugár egy hangulatos, érzelmes, könnyen olvasható történt, tele művészettel, emberi sorsokkal, kutyákkal, romantikával és érdekes karakterekkel, mindez az írónő kiváló humorával kellemesen megfűszerezve. Nagyon jó olvasni. Öt csillag.
Lucy Dillon, a romantikus regényeiről ismert írónő Cambridge-ben végzett angol szakon, majd London után jelenleg egy Hereford közeli kis faluban él. 2008 óta publikál, kategóriájában már két díjat is nyert, A fénysugár a nyolcadik megjelent regénye.
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 408
Fordította: Pejkov Boján
Egy felemelő könyv a második esélyről. Mert az összetört szívet váratlan módokon lehet meggyógyítani.
Lorna egyetlen dolgot biztosan tud: a bátorság egy pillanat alatt elillanhat. Főleg akkor, ha minden megtakarított pénzét egy kisvárosi galériába fektette, egyetlen támasza pedig egy pici és rendkívül ijedős tacskó. És ez a kutyus épp mellette remeg a galéria ajtajában.
Lorna ugyanis megunta a nagyvárosi életet, és hazautazott a szülőfalujába, hogy megvalósítsa az álmát. A nő csak egy új kezdetre vágyik, de vajon Longhampton erre a megfelelő hely? Hiszen a családja itt élte át a legnagyobb veszteségeket, innen erednek a kételyei önmagában, és itt esett először szerelembe – majd itt törték a szívét ezer darabra.
Ám Lorna végre nem menekül, és ha képes megnyitni a szívét a szerelem és a szeretet előtt, ki tudja, mi vár rá…
