Nagyon fontos könyv és végre nemcsak mellébeszélés, hanem konkrét tervek, irányok, ami felé haladnunk kellene, ha azt szeretnénk, hogy még sok generáció megtapasztalhassa ezt a csodás életet, itt a Föld nevű bolygón.
Bill Gates javaslatot tesz e könyvben arra, hogy irányt mutasson a klímakatasztrófa küszöbén. Először is sorra veszi a lehetséges okokat – az egyes területekre lebontva – és azok mértékét. Aztán kijelöli a célokat, általában a nulla emisszióban látja a megoldást. Bemutatja a jelenleg működő alternatívákat, és kiszámítja a felárat a hagyományos társaikkal szemben. Azután következnek az innovációk, amik között már ma is egészen elképesztő dolgok vannak, valamint azt is, merre tartanak a kutatók az egyes területeken. Teszi mindezt nagyon realisztikusan, szókimondóan már-már annyira, hogy negatív érzeteket, bűntudatot kelt (kell is), de úgy, hogy magát nem felsőbbrendűnek kezeli. Sajnos odáig jutottunk, hogy folyamatosan rossz érzéseket keltenek az emberben azok, amikre felhívja a figyelmet, de mindig hangsúlyozza, hogy mindezt nem a hatásvadászat kedvéért teszi, hanem tényleg ennyire rossz a helyzet. Mindezek ellenére pedig pozitívan látja a jövőt, és bízik az emberiségben és a tudósokban, hogy születni fognak olyan megoldások, amik által kilábalhatunk ebből a rombolásból, de azért a kis emberektől a nagy emberekig mindenkinek tennie kell, mégpedig gyorsan.
Ez nem egy langyos, könnyű kis regény. Nekem olvasás közben folyamatosan meg kellett állnom, hogy idézeteket írjak ki belőle, amik nagyon elgondolkodtatóak voltak. Nem könnyű olvasni, nagyon oda kell figyelni, – mert van benne tudományos rész, azért hogy igazán megértsük a „miérteket” – de ha így teszünk, akkor teljesen közérthetővé válik. Főleg, hogy Bill Gates maga sem tudós, de sokat kutatott és egyeztetett a témában a fizika, a kémia, a biológia, a mérnöki tudományok, a politikatudomány és a közgazdaságtan területén tevékenykedő kutatókkal és szakértőkkel. Missziójának tartja a klímakatasztrófát, sok pénzt fektetett az ilyen irányú kutatásokba, hol virágzóan, hol nem. De máig arra bíztatja az elitet, hogy még és még több pénzt fektessenek az innovatív kutatásokba, mert még ma sem költünk rá, és foglalkozunk vele eleget. Hiszen a legjobb kutatások szinte őrültségnek tűnhetnek és persze nagyon költségesek. Gondoljunk csak bele, hogy a ma létező innovációk és alternatív megoldások, mennyivel drágábbak, mint hagyományos társaik.
A végén pedig szerepel egy konkrét terv. Végre egy könyv, ami konkrétumokat is tartalmaz a megoldásra, és nemcsak azt hozza fel, hogy ez rossz, az rossz, ezen kéne változtatni, vagy azon. Na, de mi mire vágyunk? Hogy valaki kínáljon kiutat, és talán akkor könnyebben fogadjuk a sok negatívat, ami valójában létezik, de ha túl sok nyomás nehezedik ránk, akkor könnyebb a homokba dugni a fejünket. A legnehezebb az egészben talán az összefogás lesz, lásd. koronavírus, amit mindenki másképp, más mértékben kezel, ahelyett, hogy valamilyen egység mentén, hatékonyan próbálnánk megoldani a kérdést. Vagy lásd. amerikai elnökválasztás, ahol az egyik elnök szerint nincs semmiféle klímakatasztrófa, nem kell félni, a másik szerint pedig igenis van. És a 21. században még mindig itt tartunk sajnos, hogy ennek az egésznek a valóságáról vitatkozunk, holott sokkal súlyosabb problémák állnak fenn, amin sürgősen változtatni kellene. Nehéz ügy a klímakatasztrófa, de az egyik legfontosabb mai téma. Muszáj bizakodónak lennünk, hiszen itt élünk, és a legtöbben családot is szeretnénk, ezért nyilván egy élhető világot hagynánk magunk után a következő generációknak is. Az én véleményem az, hogy minden kis dolog számít. Te mit teszel a környezetedért?
Végezetül pedig jöjjön egy idézet, ami engem mélyen elgondolkodtatott, és nemcsak azért amiről szó van benne, hanem ez igaz lehet az egész mostani életünkre is:
„Az emberi történelem első 99,9%-ában úgy közlekedtünk, hogy semennyi fosszilis üzemanyagot nem használtunk. Gyalogoltunk, állatok hátára ültünk, vitorlát szereltünk a hajóinkra. Aztán a 19. század elején rájöttünk, hogy szénnel mozdonyt és gőzhajót lehet hajtani, azóta pedig hátra sem néztünk. Egy évszázadon belül vasútvonalak hálóztak be egész kontinenseket, az óceánon pedig hajók szállították az embereket és az árukat. A 19. század végén megjelent a benzinmotoros automobil, és a 20. század elején követte a kereskedelmi légiszállítás, amely mára a globális gazdaság lényeges részét képezi. Bár a közlekedésben alig 200 éve égetünk fosszilis üzemanyagokat, mára egészen elemi módon függünk tőlük. Soha nem fogunk lemondani róluk, amíg nincs majdnem ugyanolyan olcsó és hosszú távú utazások ellátására alkalmas helyettesítő üzemanyagunk.”
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 300 oldal
Fordította: Kepes János
AZÉRT ÍRTAM EZT A KÖNYVET, MERT NEMCSAK A PROBLÉMÁT LÁTOM, HANEM A PROBLÉMA MEGOLDÁSÁNAK LEHETŐSÉGÉT IS.
„Várakozásaim szerint 2021-ben időm nagy részét azzal fogom tölteni, hogy a világ vezetőivel a klímaváltozásról és a COVID-19-ről beszélgetek. El fogom mondani nekik, hogy a világjárvány számos tanulsága – akárcsak azok az értékek és elvek, amelyek ennek kezelésében vezetnek bennünket – ugyanúgy alkalmazhatóak a klímaváltozásra is.”
A NULLA KŐKEMÉNY FELTÉTEL. MINDADDIG, AMÍG ÜVEGHÁZHATÁSÚ GÁZOKAT BOCSÁTUNK A LÉGKÖRBE, A HŐMÉRSÉKLET EMELKEDNI FOG.
„Hadd hozzak egy érthető hasonlatot: a klíma olyan, mint a fürdőkád, amely lassan megtelik vízzel. Még ha egészen lassú sugárban töltjük is, a kád előbb-utóbb megtelik, a víz pedig kiömlik a padlóra. Ezt a katasztrófát kell elkerülnünk. Ha csak azt tűzzük ki célként, hogy csökkenjen a kibocsátás – de ne álljon le – az nem lesz elég. Kizárólag a nulla lehet a cél.”
Bill Gates egy évtizedet töltött azzal, hogy a fizika, a kémia, a biológia, a mérnöki tudományok, a politikatudomány, valamint a közgazdaságtan területén tevékenykedő kutatók és szakértők bevonásával feltárja a klímaváltozás okait és vázolja a lehetséges következményeket. Az ügy ugyanis mostanra halaszthatatlanná vált. Így Gates nemcsak a zéró emisszió fontosságára hívja fel a figyelmet, hanem azt is részletezi, hogy mit kell tennünk e fontos cél elérése érdekében.
A könyv tárgyilagosan és közérthetően szembesíti az olvasót a velünk szemben álló társadalmi, környezeti és tudományos kihívásokkal. Kiderül, milyen forradalmi innovációk szükségesek ahhoz, hogy megújítsuk azokat az ágazatokat, amelyek leginkább felelősek a jelenlegi helyzetért. Gates az egyén szintjén érvényes cselekvést és a karbonsemlegességet érintő, kormányokon átívelő javaslatokat egyaránt fontos szempontnak tekinti, ebben a szellemiségben elemzi a jelenleg tomboló világjárvány, valamint a 2020-as amerikai elnökválasztás lehetséges hatásait is.
A karbonsemlegesség elérése nem lesz egyszerű, gyökeres változások szükségesek. Bolygónk jövője a tét, de ha követjük a könyvben ismertetett tervet, a cél teljesíthető.
BILL GATES (1955) amerikai üzletember, programozó, filantróp. A Microsoft alapító-tulajdonosa, a világ harmadik leggazdagabb embere. Feleségével 2000-ben létrehozták a Bill & Melinda Gates Alapítványt, amely oktatási és szociális tevékenységei mellett az egészségügy globális fejlesztését és felzárkóztatását, valamint az ökológiai krízis elleni küzdelmet tűzte zászlajára.
