Ez egy ízig-vérig művész könyv. A színészi világ mélységeivel és magasságaival. Fura, bizarr, ugyanakkor különleges. Nehéz volt olvasni, kortárs alkotás a javából, emiatt nem lesz a kedvencem.
A könyv korábban elolvasott tartalma alapján, képzelhetitek, hogy meglepődtem, mikor először elkezdtem olvasni a könyvet, és csak és kizárólag rövid, tömör, nyers, egyszerű mondatokból állt. Szinte rossz volt olvasni, aztán amikor már ráállt az agyam, végre tudtam figyelni a tartalomra. Nehéz volt nap, mint nap elővenni, minden figyelmem lekötötte, és ez nagyon fárasztó volt. Nem egy könnyed történet, tele van drámával, erőszakkal, a bohém élet minden sötét oldalával. De, hogy is lehetett volna jobban megírni egy művész életét?! Különleges volt, ahol a szókimondó nyelvezetben a szerelem is főszerepet játszott.
Az viszont, hogy romantikus mű, nem igazán kapcsolódott össze a nyelvezettel, egyáltalán nem volt irodalmi. Pedig egy romantikus sztori általában szép, amivel sodródni tudsz, és magával ragad. Ha van ilyen, akkor ez egy nem szép romantikus történet, hanem a nyers, szókimondó valóság a művész életről.
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2018
Oldalak száma: 360 oldal
Fordította: N. Kiss Zsuzsanna
Egy tizennyolc éves ír lány, aki nemrégiben érkezett Londonba színinövendéknek, megismerkedik egy nála jóval idősebb férfival, az ismert színésszel. A lány naiv, elbűvöli a nagyvárosi élet, a férfit azonban nem is egy démon kísérti, s félő, hogy ez mindkettejüket a vesztébe sodorja.
A Kisbohémek egyetlen évbe sűrített, megragadó beszámoló szenvedélyről és ártatlanságról, a felnőtté válás örvényeiről és szorongásairól, az érzékek felfedezéséről az 1990-es évtized Londonjának zűrzavarában. A szerző tabukat nem, csak a szerelem hatalmát ismeri.
A többnyire margón kallódó művészek, kiútkereső bohémek világában játszódó regény Eimear McBride második kötete, amelyben az írónő egy viharos kapcsolat krónikásaként kamatoztatja fergeteges mesélőkedvét és magával ragadó beszédmódját.