SZERB ANTAL: Utas és holdvilág

Még valamikor a középiskola végén olvastam el először az Utas és holdvilágot, és elemésztő hatással volt rám Szerb Antal leghíresebb műve. Az a bizonyos utolsó mondata azóta is velem volt, ilyen húsbavágó, erőteljes mondatot ritkán olvas az ember.

Így aztán amikor a Libri kihozta idén nyáron a könyv díszkiadását, azonnal tudtam, hogy be kell szereznem belőle egy példányt a házi kis könyvtáramba. Mert az Utas és holdvilág egy ilyen örök darab, aminek szerintem minden háztartásban ott a helye. De hogy miért is?

A regény Mihály, a harmincas évei elején járó férfi álomszerű önkeresésének és utazásának történetét meséli el. A könyv azzal indul, hogy Mihály és Erzsi épp nászútjukat töltik Velencében. Nagyjából minden rendben is van addig, amíg egy régi ismerős, Szepetneki János fel nem bukkan az asztaluk mellett. S ezzel egy rég le zárt, de el nem feledett kaput nyit ki Mihály lelkében.

Szepetneki felbukkanása és Olaszország varázsa álomszerű utazásra ösztökéli a férfit, aki feleségét magára hagyva véletlenszerű kalandozásokba kezd múltjának eltűnt ifjúsága nyomában.

Az Utas és holdvilág főhőse örök érvényű kérdésekre keresi a választ Itália szenvedélyes tájai között: Be kell-e az embernek illeszkednie a nyárspolgári, normális felnőtt életbe? Van-e értelme az életnek? Mihály úgy dönt, hogy kilép a konformista életéből, közben feleleveníti kamaszkorának legszebb éveit, amikor megismerkedett az ikonikus Ulpius testvérekkel.

Ezzel egyidejűleg Erzsi is kilép a komfortzónájából, a nászútján elhagyott feleség szerepéből nem kérve úgy dönt, hogy nem tér vissza Pestre, helyette inkább meglátogatja egy barátnőjét Párizsban. A csinos, fiatal nő Franciaországban szeretők karjaiba vetődik, miközben a volt férje is újra a magáénak akarja tudni. Benne is felvetődik a kérdés, hogy kicsoda is és mit akar valójában?

Ez a regény valójában egy filozofikus merengés életről és halálról, mely Mihály vissza-visszatérő halálvágyában, Ulpius Éva iránti szerelemben, valamint a fiatalon önkezével életét kioltó Ulpius Tamás iránti csodálaton alapszik. De vajon lehet-e visszatérni, ha az ember már messze lesiklott a “normális” élet útjelzőitől és a halálban keresne inkább megváltást? Az utolsó oldalakon megtaláljuk a választ.


Kiadó: Libri/Scolar
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 286

Mikor ​döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy” a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége” bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami” – ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.

Címkék: , , , , ,

Kapcsolódó bejegyzések

előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1 × három =

0 shares

Archívum

Címkék