AMY PLUM: Álomcsapda (Álomcsapda 1.)

Adott egy kísérlet, melyben hét, 20 éven aluli, alvásproblémával küzdő beteg vesz részt. Épp hogy elaltatják őket, áramszünet következik be a laborba. Ez a pár perc pedig bőven elég ahhoz, hogy ne lehessen felébreszteni egyiküket sem. A fiatalok egy különös helyre, egyfajta közös álomvilágba jutnak. Teljesen tanácstalanok, nem emlékeznek semmire, össze vannak zavarodva. Egy biztos: bizonyos időközönként egymás rémálmaiban találják magukat, melyekből csak együtt tudnak kiszabadulni. Az álmok egyre szörnyűbbek, az eleinte csak fura szörnyes álomképek, a cselekmény előrehaladtával, már vérfogyasztó történetekké változnak. Az elbeszélés alakulásával viszont a betegek egyre több dologra, egyre több szabályszerűségre jönnek rá ezzel a világgal kapcsolatban. A legfontosabb: csak magukra számíthatnak, ha fel akarnak ébredni.

A történetet három szemszögből ismerhetjük meg: Cata és Fergus, a teszt két alanya, valamint Jamie, aki orvostanhallgató, és megfigyeli a kísérletet.
Jamie eleinte nagyon idegesített, és nem értettem, hogy kapcsolódik az eseményekhez. Végül rájöttem, hogy egyrészt ő az, aki a külvilágot képviseli, általa kapunk erről a helyzetről egy teljes képet. Másrészt Jamie-n keresztül tudjuk meg a fiatalok kórtörténetét. Az információk, melyekhez hozzájut, ijesztőbbnél-ijesztőbbek. Így az egyre iszonyúbb tényeknek, valamint a rémálmoknak köszönhetően folyamatosan nő a feszültség, amit a szerző még fokoz egy hatalmas fordulattal, és függővéggel zárja a művet. ( A regény egy könyvsorozat első része. :/ )

Kevés ilyen könyv van, amely ennyire ellentétes érzelmeket váltott ki belőlem, mint az Álomcsapda. Az elején abszolút nem tetszett, majdnem abba is hagytam az olvasást. Nem győzött meg, egy furcsa fantasynak tartottam, melyben még véletlenül sem voltak horroros elemek. Aztán hirtelen beindult a sztori, fordulatos és egyre hátborzongatóbb lett. Olyan információk derültek ki a fiatalokról, melyeket tudva még csak megismerni sem szerettem volna őket, nemhogy összezárva velük egy furcsa helyen és tudni, hogy csak rájuk számíthatok. Ekkor már teljesen beszippantott a történet, és nem tudtam lerakni a könyvet. Tulajdonképpen kedvenc lett!

“(…) időnként ember és szörny egy és ugyanaz.”


Kiadó: Libri Kiadó
Kiadás éve: 2018
Oldalak száma: 332 oldal
Fordította: Bikics Milán

Álmokat ​kértek. Rémálmokat kaptak.

Az emberek többsége könnyen elalszik.
Ez azonban elérhetetlen álom Cata, Fergus és még öt fiatal számára, akik ezért önként részt vesznek egy forradalmian új orvosi kísérletben. Álmatlanságuk olyan súlyos, hogy a kezelés, amit eddig csupán egyetlen tesztalanyon próbáltak ki, az utolsó szalmaszálat jelenti számukra. Ám a béta-csoport esetében a teszt a legkevésbé sem a tervek szerint alakul…

Röviddel azután, hogy a hét fiatalt elaltatják, katasztrófa történik. A fiatalok egy közös álomvilágban találják magukat, és mivel nem emlékeznek a kísérletre, azt se tudják, hogyan kerültek oda.

Míg ennek megpróbálnak a végére járni, iszonyú felismerésre jutnak: csapdába estek egy olyan világban, ahol megelevenednek a legvadabb rémálmaik. A tudatalatti álomvilág irtózatos szörnyei, a múlt elfeledettnek hitt vérfagyasztó titkai kínozzák a kis csapatot. Ismeretlenül is ki kell tartaniuk egymás mellett, hiszen a borzalmakkal csak így nézhetnek szembe.

Ha nem jönnek rá, hogyan küzdjék le az álmaikat, sose fognak felébredni.

Címke: , , , , , , ,
előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenhárom − kettő =

21 shares