DONNA TARTT: A kis barát

Hosszú idő óta nem olvastam szépirodalmat, és nagyon jól esett. Donna Tartt: A kis barát című regénye pedig olyan könyv, amely igazán magával ragadja az embert. Bevallom, először a borító keltette fel az érdeklődésemet, ami annyira hatásos, hogy még az egyébként regényeket nem olvasó párom is felkapta rá a fejét. Sőt, szerintem a magyar borító még az eredeti, amerikai kiadásnál is sokkal jobbra sikerült, szóval már csak ezért is nagy gratula a kiadónak. Itt hosszan értekezhetnék a könyvborító fontosságáról, mert van, aki szerint ez csak a felszín, és nem ez alapján választunk könyvet, de én ezzel nem értek egyet. Számomra ugyanúgy az igényességhez és a profizmushoz tartozik a könyv borítója is, mint maga a tartalom.

Ha pedig profizmusról és tartalomról beszélünk akkor nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy A kis barát az a regény, ahol a belbecs épp annyira tökéletes, mint a külcsín. Szóval akit megragadott a borító, azt biztos, hogy maga a könyv is elvarázsolja majd. Mert A kis barát ilyen. Felzaklat, felkavar, elrabol és odaszegez. Engem Az essexi kígyóra emlékeztetett, és olyan jól esett ismét ilyen kiemelkedő irodalmi színvonalú, teljesen magába szippantó regényt olvasnom, mint amikor hosszú, városban töltött napok után végre az erdőben sétálok.

A regényből megismerhetjük a Cleve család nem mindennapi tagjainak furcsa és különös történetét, akik az Egyesült Államok-beli Alexandriában élnek vélhetően a nyolcvanas években, de ez sajnos nem derült ki pontosan a könyvből (ezt picit hiányoltam). A Cleve-ek semmiképp sem átlagosak. A regény voltaképpen Robin Cleve körül forog, akit kilencévesen találtak meg egy fára akasztva a kertben. Ez a tragédia beárnyékolja az egész család életét, és voltaképpen szinte mindenkire drasztikus hatással van. Az anyuka és az idősebb lánytestvér, Allison, a kisfiú halála óta egyfajta éber katatóniában élik az életüket, az apuka pedig – aki egyébként se egy törődő férj és szülő – annyira nem bírta elviselni ezt az egészet, hogy inkább másik államba költözött. De leginkább a legkisebb gyerek, Harriet életére van óriási hatással a bátyja halála, akit azóta szellemként kísért Robin, és mivel a rendőrök gyilkosságra gyanakszanak, a tizenkét éves kislány elhatározza, hogy megkeresi a testvére gyilkosát. És ezzel kezdetét is veszi az igazi izgalom, mert Harriet az egyik helyi rossz hírű családból származó Danny-t gyanúsítja a gyilkossággal, így akaratlagosan és akaratlanul is belekeveredik a bűnözőkkel és drogosokkal teli Ratliff-ok borzalmas világába.

A regény tele van fantasztikus leírásokkal, amelyek érzékletesen és érzékenyen lettek kidolgozva, miközben beleláthatunk Harriet, Allison és a Ratliff fiúk bonyolult és pszichésen terhelt lelkébe. Ráadásul finoman hangolt képet kapunk Alexandria városának jellegzetes déli mentalitásából is, ahol éles határvonal húzódik a szegények és gazdagok között, ahol a jómódú feleségek nem dolgoznak, és még otthon is fekete alkalmazottak vezetik helyettük a háztartást, akik legalább annyira megvetik őket, mint amennyire ők semmibe veszik a „régi rabszolgákat.”

Felkavaró, éles képek váltogatják egymást, megrázó, elgondolkodtató sorok, az ember pedig nem tudja és nem is akarja letenni a könyvet. Bevallom, a végén egész másra számítottam, picit hiányérzetem is van, hogy egy kérdés tisztázatlan maradt, de ez mit sem von le ennek az izgalmas, különleges atmoszférájú regénynek az értékéből.

Egyszóval A kis barát egy remekbe szabott, magával ragadó történet életről, halálról, rasszizmusról és előítéletekről, valamint elgondolkodtató memoár a bosszú kényes természetéről.

Donna Tartt neve nem ismeretlen fogalom az amerikai szépirodalomban, a 2002-ben írt A kis barát WH Smith Irodalmi díjat kapott és az Orange-díjra is jelölték. Az írónő Aranypinty című regénye pedig Pulitzer-díjas lett.


Kiadó: Park
Kiadás éve: 2019
Oldalak száma: 644
Fordította: Kada Júlia

„– Szörnyű dolog gyereknek lenni – mondta –, mások kényének-kedvének kiszolgáltatva.”
A Cleve család nagy élvezettel idézi fel múltjának csaknem minden részletét, de egy végzetes anyák napja eseményeit nem hozzák szóba soha. Azon a napon a kilencéves Robin Cleve-et felakasztva találták egy fán az előkertben. Tizenegy évvel később a rejtély – és a bűncselekményre utaló talányos nyomok – megoldása még mindig ugyanolyan kilátástalannak tűnik, mint aznap, amikor megtörtént az eset.

A tizenkét éves Harrietet Houdini és Robert Louis Stevenson példája ösztönzi, amikor egyetlen barátjával nekilát, hogy megkeresse bátyja gyilkosát… és megbüntesse őt. De ami gyerekes játéknak indul, abból hamarosan sötét, veszélyes utazás lesz egy mississippi kisváros fenyegető alvilágában.

Tags: 2019, 5 csillag, a kis barát, donna tartt, park kiadó, szépirodalom

Kapcsolódó bejegyzések

előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

húsz − 11 =

0 shares

Archívum

Címkék