ASHLEY POSTON: Halott romantika

Bizarr és egyben egy rendkívül aranyos történet, ami teljesen elvarázsolt engem, szinte egy szusszra elolvastam az egész könyvet. Sokkal több, mint egy kortárs szellemes szerelmi románc. A címe pedig telitalálat.

Florence Day saját kötete sikertelenségét követően valahogy oda jut, hogy egy híres romantikus szerző szellemírója lesz. Még egy kiadásra van szerződése, de egy nagy szakítást követően valami meghal benne, és nem képes többet hinni a szerelemben. A határidő lejár, de ő még egy sort sem írt, és a kiadó új és meglehetősen jóképű szerkesztője nem ad hosszabbítást. Ráadásul egy családi tragédia is történik, így haza kell mennie meglehetősen fura családjához, akiké a város ravatalozója. Vajon, hogy keveredik ki mindebből Florence és a család?

Az az igazság, hogy ebben a romantikus regényben szellemek is vannak, de nem akarom ezt hangsúlyozni, mert bár ritka a jó szellemes történet, de ez az, függetlenül attól, hogy mennyire vagy földhöz ragadt. Amikor megjelenik a szellem, akkor már végülis tudható a vége, de csak remélhető, én végig azon szurkoltam, hogy olyan legyen a lezárás, amire gondolok. Romantika és szellemek, nem mondom, fura párosítás így elsőre, így nem voltam biztos benne, hogy kell-e nekem ez a könyv, de nagyon-nagyon örülök, hogy végül az olvasás mellett döntöttem, ugyanis rendkívül jó párosításnak tűnik a romantika, a gyász, a humor és a misztikum e fura elegye.

Olvasása során nevetünk, sírunk és gondolkodunk. A regény a gyász feldolgozását mutatja be rendkívüli érzékenységgel. Elgondolkodtat az élet múlandóságáról, a szerelem kiszámíthatatlanságáról és a kihagyott lehetőségekről. A karakterek a Day családban szimpatikusak és aranyosak, a családi kötelékek ábrázolása hiteles és érzelmileg megragadó.

Tele van szellemekkel, halállal, temetővel, temetkezésekkel, mégis valahogy vidám az egész, és pozitív energiát sugároz. Mivel én időnként hajlamos vagyok a negatívat látni a dolgokban, így minden ilyen könyvért, ami rámutat arra, hogy hogyan kell megtalálni a jót, rendkívül hálás vagyok.


Kiadó:
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 368 oldal
Fordította: Molnár Berta Eleonóra

 

Florence ​Day a könyvszakma egyik legnépszerűbb romantikus szerzőjének a szellemírója, és komoly problémával küzd: egy szörnyű szakítást követően nem tud hinni többé a szerelemben. Számára a romantika halott.

Amikor új – és nem mellesleg túlságosan jóképű – szerkesztője nem hajlandó további hosszabbítást adni neki az új kézirat leadási határidejére, Florence felkészül rá, hogy búcsút intsen a karrierjének. Ráadásul nem sokkal később olyan telefonhívást kap, amire nem lehet felkészülni: haza kell térnie a szülővárosába eltemetni váratlanul elhunyt, imádott apját. Abba a közösségbe, ami soha nem értette meg őt, és ahol az évek során semmi nem változott.

Nem csak ezzel kell azonban szembenéznie. Az apja végakarata meglehetősen furcsa a temetésre kért ezer szál vadvirággal, Elvis fellépésével és a madarakkal. De a ravatalozóház ajtajában még furcsább dolog várja: egy szellem, aki pont olyan dühítően jóképű, mint korábban, és legalább annyira értetlenül áll a helyzet előtt, mint Florence. A romantika határozottan halott… de úgy tűnik, hogy az új szerkesztője is, és befejezetlen ügyük miatt a lány kénytelen átértékelni mindazt, amit valaha a szerelmes történetekről gondolt.

Ashley Poston első felnőtteknek írt regénye meghitt történet hazatalálásról, családról és szerelemről a Szívek szállodája stílusában.

 

 

Tags: Ashley poston, család, Gyász, halál, halott romantika, humor, kortárs, szellemek, szerelem, temetkezés

Kapcsolódó bejegyzések

előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

négy + 16 =

0 shares

Archívum

Címkék