Akik szokták olvasni a kritikáimat, tudják, hogy óriási skandináv-fun vagyok. Legyen szó könyvekről, filmekről, ruhákról vagy lakberendezésről, ez az északi világ nagyon közel áll hozzám. A tomboló kánikulában kedvem támadt hát egy kis jeges olvasnivalóhoz, így láttam neki Liza Marklund: Fagypont című krimijének.
A történet az északi sarkkör közelében lévő svéd kisvárosban, Stenträskben játszódik. Két szálon ismerjük meg az eseményeket, az egyik 2019-ben, a másik csaknem 40 évvel korábban zajlik. A történet szereplői közül nem mindenki érte meg a felnőttkort. Egyikük, a visszahúzódó, kissé labilis Sofia ugyanis 18 évesen eltűnt. 2019 decemberében, nem sokkal karácsony előtt azonban találnak egy lefejezett női holttestet, amelyről feltételezik, hogy a lányé. És ezzel elkezdődik a nyomozás. Wiking Stormberg, aki apja után vette át a stafétabotot helyi rendőrfőnökként, mindent elkövet, hogy felgöngyölítse az ügyet, többek között azért is, mert annak idején maga is ismerte Sofiát.
Az események lépésről lépésre bontakoznak ki, közben pedig megismerjük a főszereplők múltját és jelenét. Vajon egyikük a gyilkos? Őszintén szólva, bármelyikükről el tudnám képzelni. Wikinget leszámítva minden női szereplő kifejezetten ellenszenves, Ott van Carina, a jócsaj, akiből felnőttként olyan hatalmaskodó, szélsőséges politikai nézeteket valló nő lett, akit a saját gyerekei még karácsonykor se látnak szívesen. Aztán Susanne, aki még mindig teljesen elveszett a világban, na és Gitte, akinél kevés ellenszenvesebb szereplő létezik. Talán Agneta volt a legszimpatikusabb mind közül, akit azonban felnőttként nem ismerünk meg. Aztán ott van persze Sofia is, akinek csak kamaszkori énjéről olvashatunk. Hát őt se kedveltem meg. Tudálékos, visszahúzódó lány, ugyanakkor a történet folyamán szépen lassan kibontakozik a valódi énje, ami nem kevésbé antipatikus.
A könyv inkább a pszichológiai vonalra, sem mint a fordulatos és izgalmas eseménysorozatra épít. Nem mondom, hogy nehezen haladtam vele, de azt sem, hogy faltam az oldalakat. Mivel egyik szereplő sem volt szimpatikus, így nem tudtam magam annyira beleélni a történetbe. Ráadásul a hosszadalmas politikai és társadalmi okfejtések kifejezetten untattak. Ennek ellenére a vége és a gyilkos személye olyannyira meglepett, hogy ezért mégis egy négyes adok a regénynek. Csak most tudtam meg, hogy ez egy trilógia első kötete, biztos elolvasom a következő részt is.
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 312
Fordította: Harrach Ágnes
Egy svéd kisvárosban, az északi sarkkör közelében öt kamasz lány havonta egyszer találkozik, hogy megbeszéljék könyvklubjuk soron következő kötetét. Lolita. Gyökerek. A rendőrgyilkos, Tom Sawyer kalandjai, Tövismadarak. A címek öt különböző személyiséget tükröznek, akik gyakran egymásnak feszülnek ebben a folyton kavargó, nehéz időszakban, a felnőttkor küszöbén. Azután egyikük nyomtalanul eltűnik.
Negyven évvel később egy omladozó híd felfedi régóta őrzött titkát: egy fiatal lány fej nélküli holttestét. Egyikük holttestét. Meggyilkolták.
Az elhunyt tiszteletére rendezett megemlékezésen először találkozik újra a négy nő, akik egykor a könyvklub tagjai voltak. Az esetet vizsgáló rendőr előtt hamar kirajzolódik, hogy a lányok közti kapcsolat megromlása okozta a szörnyű bűntényt. Vajon a szex, a féltékenység és a kisvárosi életből való kitörés vágya már előre meghatározta szövetségük végét? És mi volt az, ami végül egyikük életét követelte?
A Fagypont egy trilógia első része, amely Stenträskben, egy Norbotten megyei kisvárosban játszódik. „Egész életünkre jelentős hatással van az a hely, ahol felnövünk, hat ránk a természet és az emberek is. Minél idősebb vagyok, annál egyértelműbben érzem ezt. Könyvem ennek az eredménye, egyfajta hazatérés” – vallja a szerző, aki szintén Norbotten megye szülötte.
