RUTH Kelly: Szőlőskert Provence-ban

Kivételesen valami könnyed olvasmányra vágytam és a fülszöveg alapján úgy gondoltam, hogy Ruth Kelly: Szőlőskert Provence-ban című regénye pont ilyen lesz. Nos, könnyednek valóban könnyed volt, viszont egyáltalán tetszett. Mindjárt meg is osztom Veletek, hogy miért nem.

Maga a sztori nem túl bonyolult. Adott egy önértékelési problémákkal küzdő, középkorú nő, Ava, akit épp megcsalt a férje és elverte az összes félretett pénzüket. Avának  a sokkon túl azzal is szembesülnie kell, hogy a közös családi házukat is el kell adniuk. A férje, Mark pedig el is hagyja a szeretője kedvéért.

A nő összeomlik és a vagány barátnőjéhez költözik. Miközben épp magát akarja összekaparni a padlóról, a lánya azzal nyaggatja, hogy vásárolja vissza a régi családi házukat. Aztán hír érkezik arról, hogy Ava  nagyapja meghalt, így a nő azonnal Provence-be utazik és kiderül, hogy ő örökölte a szőlősbirtokot.

Ezután a Peter Mayle-tól jól ismert forgatókönyv szerint zajlik a történet. Ava nem akarja megtartani a birtokot. Találkozik egy csinos fiatal férfival, aki eltekeri a fejét. Ava mégis megtartja a birtokot és benevez egy borversenyre. Megismerkedik egy gyógyszerésznővel, aki elviszi a helyi szépségszalonba, ahol teljesen átalakítják. Aztán következik még pár csavar a menetközben megérkező férjjel, a mindenre elszánt versenytárssal és egyéb családi titkok felszínre bukkanásával.

Ritkán esik meg velem, hogy unatkozom egy könyv olvasása közben, de most ez történt. Számomra se a történet nem volt eredeti vagy izgalmas, se a szereplők nem fogtak meg. Ava karaktere kifejezetten idegesítő. A férje megcsalta, elhagyta, és elvesztette az összes pénzüket, de ő még ezek után is őt hívogatja segítségéért… Mi van? Aztán az a szál sem tetszett, hogy egy kb. húsz évvel fiatalabb fiúba habarodott bele. Miért nem lehetett egy korban hozzáillő, jóvágású középkorú férfit kreálni? Akkor talán jobban bele tudtam volna élni magam a romantikus szálba. Ava lánya is roppant idegesítő karakter, szóval ha jól meggondolom, nagyjából senki nem volt szimpatikus ebben a regényben.

Így tehát sem a történet, sem a szereplők, sem az írónő stílusa nem ragadott meg. Sajnos azt kell mondjam, hogy nekem ez még egy limonádéhoz is kevés. De ahogy látom, elég jó kritikákat kapott, így elképzelhető, hogy másoknak jobban bejött. Szívesen olvasok ellenvéleményt. Nektek tetszett?


Kiadó: 21. Század
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 410
Fordította: Lévai Márta

Ava egyre erősebben érzi: EL INNEN, mindegy hová. Muszáj váltania.
Az állása vakvágány, férje, Mark lelécelt, és egy tonna adósságot hagyott maga után. Természetesen nem közölte, mikor jön vissza.
Ava hírt kap: elhunyt a nagypapája, és döbbenetes módon Avára hagyta egész szőlöskertjét, a Chateau Saint Clairt.
Reggelire gőzölgő, friss kávé és croissant – a helybeli pincér, Jacques pedig kérés nélkül hozza a pohár vörösbort –, Ava kezdi otthon érezni magát. De őrültség lenne otthagyni mindent, a házasságát, és szerencsét próbálni gyerekkora helyszínén, amit kiskorában mindig is úgy imádott. Ugye őrültség lenne?! Ugye tényleg az lenne?!

Címkék: , , , ,

Kapcsolódó bejegyzések

előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

4 × 3 =

0 shares

Archívum

Címkék