Cecelia Ahern az egyik legnépszerűbb kortárs ír regényíró. Sajnos csak pár évvel ezelőtt kerültem kapcsolatba a munkásságával, amikor tudatosult bennem, hogy az egyik kedvenc filmem, a P.S. I love you, valójában egy könyvadaptáció: Cecelia Ahern Utóirat: Szeretlek című művéből készült. Azóta mindig elolvasom az írónő frissen kiadott regényeit, de van még mit bepótolnom.
Tehát alig vártam már, hogy a Lantmadár megjelenjen.
A történet középpontjában egy különleges lány áll, Laura, aki Solomonnal, egy forgatócsoport tagjával, összetalálkozik az erdőben. A csapat épp egy új projekthez keres témát, így a lánnyal pont jókor hozza őket össze a sors. Laura ugyanis már tíz éve a természettel teljes összhangban éli napjait, miközben egy bámulatos képességgel rendelkezik: tökéletesen utánoz mindenféle hangot – a madarak énekétől kezdve a kávéfőző zajáig.
Laura az életében bekövetkezett változások miatt kénytelen a csapattal Dublinba menni. Az ír fővárosban nem csak hangok egész garmadájával kell megbirkoznia, hanem Solomonhoz való tagadhatatlan vonzódásával is. Ugyanis a férfi hiába érzi ugyanazt a különleges, megfoghatatlan érzést, mely a lány felé húzza, Solomon magánélete miatt kettejük kapcsolata csak egyre bonyolultabbá válik. Eközben Laura mindennapjai, egy váratlan fordulat következtében, tulajdonképpen a színtiszta nyugalomból a legfárasztóbb, legpörgősebb lét felé tartanak, amit a lány már egyre kevésbé tud elviselni, átvészelni.
A Lantmadár című művet egy kicsit „varázslatos”, megfoghatatlan történetnek éltem meg, miközben a külvilág teljes erejével próbált betörni ebbe a zárt, különleges világba, melyet az írónő alkotott. Ennek az érzésnek a nagy része Laura ragyogó karakterének volt köszönhető, valamint a személyiségét körülvevő légkörnek. Ugyanakkor pont ez a személyiség, légkör emelte méginkább ki, hogyan viselkednek az emberek, ha valakiben lehetőséget látnak. A cselekmény által bepillantást nyerünk, milyen gátlástalanul nyerészkednek emberek a másik tehetségéből, hogyan használják, zsigerelik ki embertársaikat a saját céljaik elérése érdekében.
Tökéletesen szembeállította egymással a szerző a lányt, akinek szinte semmi tapasztalata az emberekkel, nincs hova mennie, és csak sodródik az árral, a médiával, a mai világ emberével, akik felkapnak valakit, kihasználják, ha pedig megunták félredobják, mint egy régi játékot.
Cecelia Ahern egy szomorú, mégis nagyon szép történetet tárt elénk, melyet egész egyszerűen jól esett elolvasni.
„Együtt kell változni a változással.”
„Az élet olyan, amilyen, a dolgok úgy történnek, ahogy, semmi értelme analizálni, megpróbálni megváltoztatni a megváltoztathatatlant vagy megérteni a megérthetetlent.”
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2018
Oldalak száma: 408 oldal
Laura a nagyvilágtól elzárva él Írország délnyugati részén, a hegyek közt, harmóniában a természettel. Egy nyári napon azonban összetalálkozik az erdőben Solomonnal, és élete egy csapásra megváltozik. A sármos férfi egy dokumentumfilmes forgatócsoport tagja. A háromfős kis csapat éppen következő filmjéhez keres témát, Laura pedig egyből felkelti az érdeklődésüket. A lány ugyanis lenyűgöző képességgel rendelkezik: úgy tudja utánozni a hangokat, mint senki más – senki, csak az ausztrál lantmadár.
Laura egy új élet reményében a stábbal tart Dublinba, ahol nem csupán a nagyváros zajos nyüzsgése robban be a mindennapjaiba egyik pillanatról a másikra, de a 21. század is, a közösségi média, a tévé és a tehetségkutató műsorok pozitívumaival és árnyoldalaival egyaránt.
Cecelia Ahern legújabb regénye elgondolkodtató, szívmelengető szerelmi történet a mindenkiben ott lakozó szabadságvágyról és a világ zaja mögött megbúvó a csendről.
