DAVID KOEPP – Hűtőkamra

Számomra minden téren közepes volt ez a könyv, gondolok itt a szereplőkre, a névválasztásokra, a sztorira, a hangulatra, az izgalom fokára, pedig gyakorlatilag egyetlen éjszaka történéseit dolgozza fel. Hiába a sok zseniális forgatókönyv (Jurassik  Park, Világok harca, Indiana Jones…), ez most elég gyengécske lett.

Roberto-t egy biokémiai támadás megadályozásához társával együtt kivezénylik egy szigetre, és még egy potyautast is kapnak, aki mint kiderül, mindkettejüknél többet tud, erről az igen veszélyes gombáról, amely egy egész törzset kivégzett, és elkezdett terjedni. Ez a gomba igen félelmetes, és okos, mindent túlél, gyorsan tanul, és képes bárhova nagyon rövid idő alatt beférkőzni. Ha pedig eljut egy élőlényig, annak kegyetlen vége lesz. De a vég sem akármilyen, képes az agyadba is beférkőzni, és irányítani téged, hogy a lehető legnagyobb területen végezhessen pusztítást. Miután a szigeten megfékezik, egy mintát magukkal hoznak, amit egy titkos föld alatti kamrába rejtenek többszörösen lezárva. Egy nap azonban, valami beindítja a riasztót a hűtőkamrában. Vajon mi az, és mégis hogy lehet ez? Vajon kiszabadul újra a gomba és vele együtt a pusztítás, vagy Diaznak sikerül megállítania?

Kezdjük a sztorival, ami egy tipikus mentsük meg a világot, mert különben vége mindennek. Véleményem szerint a műfaj, a történet és a stílus hasonló, mint amit Dan Brown használ, csak az összetettebb, jobban kidolgozott, hitelesebb. Én ebben a kategóriában nem állnék ki ellene, mert szerintem felülmúlhatatlan (tegyük hozzá, hogy én elfogult vagyok ezen a téren). Különbség az, hogy a Dan Brown rejtélyek annyira valósághűek, hogy szinte már elhiszed, a David Koepp félében pedig voltak misztikus elemek, már-már hihetetlen dolgok, amik hiába voltak tudományosan alátámasztva nem hitted el, hanem hitetlenkedve néztél. Ha a misztikusságot szerette volna hangsúlyozni, akkor pedig miért kellettek bele a tudományos elemek? Számomra, ha egy ilyen fertőzéses sztori valósághű, akkor sokkal izgalmasabb. Ráadásul a szereplők, akik ezeket a nézeteket képviselték nem voltak hitelesek. Azt sem tudnám elmondani, voltaképpen, ki volt ennek a könyvnek a főszereplője, inkább több főbb szereplő volt, ami elég bátor, de nem rossz húzás. Még jobb lett volna, ha a szereplők olvasás közben nem maradnak ilyen semmilyenek. Sajnos a névválasztás befolyásolta ezt a leginkább. Hogy hívhatnak valakit úgy, hogy teasüti? Még, ha ez csak egy becenév is. Gondolkoztam azon is, hogy lehet ez egy szerencsétlen fordítás, de angolul sem hangzik jobban. Mivel elég sok párbeszéd volt benne, így számtalanszor lehetett olvasni, hogy teasüti így, teasüti úgy, mit mondjak párszor meg kellett állnom és kibosszankodni magam, hogy ez a név… Arról nem beszélve, hogy a sztori elég durva, néhol undorító, hiszen mégiscsak egy thriller, tehát nem meglepő, viszont ebbe a romantikus szál elég fura. Valahogy nem tudtam beleélni magam abba, hogy egy ilyen helyzetben, hogy tud valaki a szerelemre, vagy a vonzalomra gondolni. Olvastunk már romantikus krimiket, amik szintén viszonylag új műfajnak számítanak, de sokkal langyosabb történetben. Ez azért elég merész párosítás, de biztos van olyan, akinek ez elnyerné a tetszését. Ha engem kérdeztek, eléggé beteg. A bevezető utáni jó pár éves ugrást leszámítva egyetlen éjszakát dolgoz fel, tehát elég pörgősek voltak a történések, mégsem keltett bennem nagy izgalmakat. Nem hagyta, hogy rájöjjek bizonyos dolgokra, hanem mindent elmagyarázott, és nem a szereplők, hanem a történet mesélője, talán ez lehetett az oka annak, hogy számomra nem volt elég izgalmas. Annak, aki nem olvas sok ilyen történetet, egyébként egy jó kis olvasmány lehet, egy gyors kikapcsolódás. Kicsit olyan, mint egy forgatókönyvíró első könyvbeli próbálkozása, amely még nem elég tudatos, nem elég kiforrott, de jó úton halad.

A könyvet ezen a linken megtaláljátok.


Kiadó: XIX.század
Kiadás helye: Budapest
Kiadás ideje: 2019
Fordította: Novák Gábor

Roberto Diazt, a Pentagon bioterror ügynökét kivezénylik egy potenciális biokémiai támadáshoz, de a helyszínen még szörnyűbb dolgot talál: egy mutációra képes organizmust, amely a föld teljes élővilágát képes kiirtani.
Diaz izolálja az organizmust és eltemeti egy ritkán használt katonai bázis alatt kialakított hűtőraktárban.
Évtizedekkel később a félelmetes élőlény kitör a földalatti kamrából. Mindent felfal, ami útjába kerül… Csak Diaz tudja, hogyan lehet megállítani…
David Koepp amerikai forgatókönyvíró-rendező, a Jurassic Park, a Pókember, a War of the Worlds, az Indiana Jones és a Kristálykoponya királysága, illetve a Mission: Impossible alkotója. Ez az első regénye, hamarosan film is készül belőle.

Tags: 21.század kiadó, david koepp, hűtőkamra, krimi, misztikus thriller, thriller, XIX. század kiadó

Kapcsolódó bejegyzések

előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

kilenc − 2 =

0 shares

Archívum

Címkék