PHILIP K. DICK: Csordulj, könnyem, mondta a rendőr

A Csordulj, könnyem, mondta a rendőr című regénynek, amelyet Philip K. Dick írt, voltaképpen a címe fogott meg. Érdekesnek találtam, sőt, mostanában talán a legérdekesebb könyvcímnek, amivel találkoztam. Ezért úgy döntöttem, hogy elolvasom, bár hozzáteszem, a sci-fi nem áll hozzám túl közel. Inkább távol.

A történet az utópisztikus jövőben játszódik, egyik főszereplője, Jason Taverner, aki egy népszerű tévésztár és énekes, ennek minden előnyével és hátrányával. Drogozik, iszik, csajozik és bár már elmúlt negyvenéves, se családja, se fix kapcsolata. Ő egy hatos, ami azt jelenti, hogy egy tökéletesre fejlesztett, genetikailag módosított emberpéldány. Sikeres, jóképű és gazdag.
Mígnem egy nap gyilkosságot kísérelnek meg ellene. Ezt követően Taverner világa összeomlik. Egy mocskos hotelszobában találja magát, zsebében egy köteg pénzzel, de senki sem tudja, hogy kicsoda, rajta kívül. Nincsenek iratai, személyazonosságot igazoló dokumentumai. És mivel a történet egy rendőrállamban játszódik, ott ez igen nagy probléma. Taverner kénytelen menekülni és papírokat hamisíttatni magának, miközben jó pár emberrel – főként nőkkel – ismerkedik meg.

Aztán jön a történet másik főhőse, Felix Buckman, a nagyhatalmú rendőrtábornok, akinek felkelti az érdeklődését a férfi, aki szinte elképzelhetetlen módon, semmilyen nyilvántartásban nem szerepel. Mintha nem is létezne. Bevallom, számomra itt kezdett el érdekes lenni a könyv. Egyre több részletre kezd fény derülni, hogy mi történhetett Taverner-rel, majd egy haláleset történik, ami mindent megváltoztat.

Többet nem árulok el a sztoriról, mert a folytatás már tényleg olyan, amit mindenkinek magának kell értelmeznie. A Csordulj, könnyem világában minden szereplő beteges jellem és Buckman-en kívül egyikük sem esik át semmiféle jellemfejlődésen. Éles társadalomkritika és az író tekintélyes időt szán ilyen vagy olyan kérdéskörök filozofikus megvitatására. Nem könnyű olvasmány, de nekem tetszett. Ajánlom mindenkinek, aki kicsit már unja a szokásos krimi-thriller-romantika háromszöget és szeretne valamilyen új, a megszokottól eltérő irodalmi élményt.

A könyv egyébként először 1974-ben jelent meg az Egyesült Állomokban,  1975-ben pedig elnyerte a legjobb tudományos-fantasztikus regénynek járó John W. Campbell-emlékdíjat. A  címe egy XVI. századi zeneszerző művére utal, John Dowland Flow my tears című dalára, amely egy ismeretlen szerzőségű vers megzenésítése.


Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2019
Oldalak száma: 240
Fordított: Pék Zoltán

Az elmélet megváltoztatja a valóságot, amit leír.

Jason Taverner egy titkos kormányprogram végterméke, egyike azoknak a genetikailag megváltoztatott embereknek, akiket csak úgy neveznek: a hatosok. Jelenleg kirobbanóan népszerű televíziós személyiség, igazi sztár egy hetente jelentkező tévéműsorban. Egy nap azonban gyilkossági kísérletet követnek el ellene, és az eszméletét visszanyerve egy másik világban találja magát. Illetve mégsem. A mindenható rendőrség által szigorúan ellenőrzött világ ugyanaz maradt. Egy dolgot kivéve. Ebben a valóságban senki nem hallott Jason Tavernerről. Itt ő csak egy hivatalos papírok nélküli üldözött, akinek egyetlen esélye van a túlélésre: ha megtalálja saját magát.

Címkék: , , , , , ,
előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1 × négy =

0 shares

Archívum

Címkék