Az írónő jól elrejtette a mindvégig ott lapuló igazságot a szemünk elől. Csak a legvégén vált izgalmassá, de akkor nagyon, még az utolsó lapok is tartogattak meglepetéseket.
A történet Givernyben játszódik, egy varázslatos, természetközeli helyen, ahol Claude Monet impresszionista festő utolsó termékeny időszakát élte, mielőtt meghalt, ahol többek között a nagyhírű vízililiomok sorozatát festette. Maga a helyszín, a történet is magával ragadó, és ahogy leírja, az igazán inspiráló, az ember szeretne ott lenni.
„A mályvarózsák a szálló cserépberakásos téglafalait nyaldossák, mint pasztellszínű lángok a fényárban úszó kandalló mélyén.”
Értitek már?
A normandiai faluban vízbe fulladva találják, Jerome Morvalt, akinek köztudottan sok szeretője volt, tehát bőven akad nyom és indíték. Ráadásul nem csak hogy megfulladt, fejbe verték, és szíven szúrták. A nyomozók sok félrevezető nyomot találnak, ami mentén nem tudják, merre induljanak. Közben egy nagyon ellenszenves öregasszony leskelődése is beférkőzik a képbe, aki látszólag mindent tud, de nem árul el semmit. Ezenkívül a titokzatos tanárnő, illetve fiatal tanítványai mindennapjaiba is bepillanthatunk. Ki az, aki ártatlan, miközben mindenki gyanús?
Nagyon szépek a leírások, csodás lehet a táj. Elsőre kicsit furcsa egy ilyen szép, művészettel és törtélemmel bíró helyszín egy, vagy több gyilkosság helyszínének. Ha jobban belegondolunk, briliáns. Giverny egy olyan városka, amely teljesen elszigetelt, ahol Monet halála után megállt az idő, hogy megpróbálják megőrizni azt, amit a festő látott. Ezzel együtt pedig az itt élők élete is megállt, ha láttak is valamit, azt mind eltemették magukban.
Az elején túl sok szereplő volt, túl sok szál. Csak találgatni tudtam, mint a nyomozók, akik folyamatosan rossz vágányra kerültek, mert valaki olyan jól csavarta a háttérben a szálakat. Egy idő után belefáradtam, hogy kicsit sem kerültünk közelebb a megfejtéshez, sőt. Az ellenszenves öregasszony szerepe teljesen összezavart, aki rendhagyó módon néha kiszólt az olvasóhoz, szinte incselkedett. A végén az ellenszenves áldozattá válik, a boldog boldogtalanná, és mindenki megdöbben.
Kiadó: XIX. század
Kiadás éve: 2019
Fordította: Domonkos Eszter
Oldalak száma: 432 oldal
Adott egy kivételesen tehetséges, tizenegy éves festőpalánta kislány, egy szédítően vonzó tanítónő és egy bagolyszemű, idős hölgy, aki mindent tud és mindent lát, a helyszín pedig a Claude Monet-nak oly kedves, normandiai falu, Giverny. Az Epte folyó partján találnak rá Jérôme Morval helybéli szemész holttestére. A férfit meggyilkolták. Laurenç Sérénac, a toulouse-i rendőrakadémián frissen végzett nyomozó veszi kezébe az ügyet: a szép tanítónő, Stéphanie férjét tartja első számú gyanúsítottnak. Egyedül az idős hölgy ismeri az igazságot, ő kalauzolja elbeszélőként az olvasót. De vajon milyen igazságra gondol? Hiszen a híres festménysorozat, a Vízililiomok tükörképeiben is összemosódik múlt és jelen, újraélednek gyilkosságok és szenvedélyek… Bussi regénye is olyan, mint egy lenyűgöző, impresszionista festmény, melynek minden részlete felkelti a kíváncsiságunkat. Apránként fedezzük fel a hol élesen megrajzolt, hol halványan derengő színfoltok mögött rejtőző szereplőket. De ne feledjük: egy kép üzenete akkor tárul fel előttünk, ha kellő távolságból szemléljük a remekművet…
