Őszintén szólva nem igazán tudtam, mire számítsak, amikor nekikezdtem a könyvnek. A vidéki Anglia és Cotswolds azonban nagyon ígéretesen hangzott, mert Rosamunde Pilchernek és M.C. Beatonnek köszönhetően már évekkel ezelőtt beleszerettem ebbe a világba.
A történet ezer szálon fut, szó szerint. Vannak szereplők, akik épp a regény kezdetének idején költöznek a bűbájos angol falucskába, mások már ezer éve ott élnek. Barney és Suzanna egy fiatal, harmincas éveiben járó házaspár, akik azért döntenek úgy, hogy hátrahagynak mindent és átveszik a helyi pub üzemeltetését, mert úgy érzik, ez az egyetlen esélye annak, hogy megmentsék a házasságukat. Ginny a negyves évei végén járó asszony két tizenkilenc éves ikerlányával költözik a csendes kis faluba, ahol új életet szeretne kezdeni, miután a férje elhagyta egy húsz évvel fiatalabb nőért. Damien, a fiatal, jól menő vállalkozó pedig szintén nem ok nélkül vonul vissza óvodáskorú kislányával a rejtett angliai vidékre. A jövevények alaposan felkavarják az álmos kis falucska állóvizét. Ám hamarosan kiderül, hogy az ott lakók sem azok a bűbájos, ártatlan emberek, akiknek elsőre tűntek.
Beleköthetnék ebbe a könyve pár ponton, ha nagyon akarnék, de nem akarok. Az írónő remek és érzékletes leírásainak és élvezetes karakterteremtésének hála ez a regény a legjobbkor jött, és a múlni nem akaró téli hideg meg a beázás utáni lakásfelújítás gyötrelmei között élvezettel merültem el az általa teremtett világban. A történetvezetés kicsit szappanopárás jellegű, mivel a szerző sok szereplőt és szálat mozgat, akik megannyi szerelmi és egyéb bonyoldalomba keverednek, de mindez nem zavart, mert pont ilyen szórakoztató, tökéletes kikapcsolódást nyújtó, könnyed olvasásélményre vágytam. Néha talán azért zavart a sok-sok szereplő, mert Ginny karaktere és története annyira kiemelkedett a többiek közül, hogy csak róla akartam olvasni.
Ginny felment az emeletre, levette a ruháját, és gondosan összehajtogatta, mintha így akarná emlékeztetni magát, hogy értelmes, felnőtt ember, aki kezében tartja a sorsa irányítását.”
Nagyon megszerettem az ő karakterét, mert nem sok ilyennel találkoztam még megannyi olvasásélményem során. Tetszett a frissen elhagyott és megalázott családanya józansága, ugyanakkor életigenlése és gyakorlatiassága, aki épp annyira engedte bele magát az életbe és az érzelmekbe, hogy kicsit elveszve a legpraktikusabb döntéseket hozza meg.
Veronica Henry nagyon jól ír, és a néha túl részletes ki milyen ruhát viselt leírásai mellett olyan életbölcsességeket is becsempészett a regénybe, ami elgondolkodtató kis praliné volt a kellemes, üdítő olvasás közben.
Néha túl nagy elvárásokat támasztanak a férfiakkal szemben, és erre csak egy kis ivás a segítség a haverokkal. Ez tartja életben a sörfőzdéket évszázadok óta.”
Szóval egy szó mint száz, mindenkinek ajánlom Az élet vidéken című regényt, aki kellemes, de azért tartalmas kikapcsolódásra vágyik. Nagyon remélem, hogy lesz folytatása a könyvnek, mert nagyon szívesen olvasnék még Ginny-ről. Addig is, biztos elolvasok még pár regényt az írónőtől, mert ahogy láttam, van még pár megjelent könyve.
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2022
Eredeti megjelenés éve: 2003
Oldalak száma: 408
Fordította: Pejkov Boján
Barney Blake a legjobbkor talál rá a vidéki pub, a Honeycote Arms hirdetésére. A tulajdonosok új üzemeltetőt keresnek, Barney-nak és a feleségének, Suzannának pedig nagyon jól jön egy kis környezetváltozás. A kapcsolatuk legnehezebb időszakában úgy gondolják, a költözés és a közös munka új lendületet adhat a párosuknak.
Ginny Tait sosem gondolt költözésre, ahogy arra sem, hogy a házassága véget érhet. A válás után dacos és lázongó ikerányaival távol a várostól szeretne új, önálló életet kezdeni. Sok év házimunka után új célokat kell találnia a mindennapjaiban.
A csendes cotswoldsi falutól mindenki azt várja, hogy itt egy csapásra megoldódik az összes problémája. De valóban ilyen mindenható lenne Honeycote? Egy dologban mindenképpen hasonlít a mesék elvarázsolt vidékére: a dolgok soha nem olyanok, mint amilyennek látszanak.
