Júniusi összefoglaló

Hihetetlen, hogy eljött a június vége is. Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én egyelőre nagyon lassan kezdem átadni magam a “nyár-feelingnek”. Errefelé még nem nagyon volt napokig tartó szikrázó napsütés, kék égbolt. A változékony, fülledt időnek hála pedig az embernek is pont olyan szélsőséges a kedve. Remélem hamarosan belevethetem már magam a strandon olvasásnak, de addig is nézzük milyen volt ez a hónapunk:

SARA COLLINS – Frannie Langton vallomásai

Miről szól:
Frannie Langton sanyarú élete egy jamaikai ültetvényről indul, ahol gazdája ember kísérleteiben kényszerül segédkezni, majd elajándékozzák és Londonba kerül Mr. Benham-hez és különc feleségéhez. Egész életét végigkíséri a kiszolgáltatottság, ami ellen a könyvekbe menekül, megtanul írni és olvasni is. Emiatt, vagy az eredendő természete miatt, mindig nyughatatlan, nem akar megelégedni a sorsával, beletörődni a rabszolgaságba, ezért nem kedvelik sorstársai. Amikor brutális kettős gyilkosság lesz ellene a vád, sokan ellene fordulnak, és olyan dolgokat látnak bele az életébe, amik távol állnak a valóságtól, vagy mégsem?

Emese véleménye:
Sajnos nekem nagyon sok időbe telt, míg elolvastam, számtalanszor elővettem, aztán pár oldal után le is raktam, vagy egyszerűen kedvem sem volt a kezembe venni a gyönyörű borító ellenére. Ennek azért biztosan az is az oka, hogy nem egy leányálom az a történet, az az élet, amit Sarah Collins megjelenít könyvében. Azok a megpróbáltatásokat, szenvedéseket senkinek sem szabad, vagy szabadott volna átélnie, bármely korban, és bármely helyen születik is.

MUCHA DORKA: Puncs

Miről szól:
A téma, amelyet feszeget, igenis létezik. Jómódú férfiak kontra bizonytalan, sérült fiatal lányok, kontra meggyötört feleségek. Amikor anno egyetemre jártam, akkor is pusmogtak ilyesmiről, el is képedtem, hogy ez komoly? Ebbe a kérdéskörbe merülünk el a Puncs olvasása közben.

Hajnal véleménye:
Azért is fontos ez a könyv, mert leírja, elmondja, nyersen, őszintén, kíméletlenül. Mucha Dorka pedig remek mesélő, egyedi stílusa nekem nagyon bejön, aki így tud írni, annak érdemes is. Szóval melegen ajánlom a Puncsot, olvassatok Mucha Dorkát, olvassatok kortárs szépirodalmat.

DEBORAH FELDMAN: Unortodox

Miről szól:
Deborah Feldman egy szigorú közösség tagjaként a szatmári zsidók között élte életét, de mindig is érezte, hogy ő nem ide tartozik. Nem értett egyet a nevelési elvekkel, a fura, főként a nőket megszégyenítő szabályokkal. Mivel nem ismert azonban mást, gyerekként magára maradva, mit tehetett? Amennyire tőle telt követte az elveket. Titokban könyveket olvasott, és kiválóan megtanult angolul, azonban a végzete mégis utolérte, amikor 17 éves korában férjhez adták egy idegen fiúhoz. A házasságtól remélte a bizonyos fokú megváltást, de ekkor kezdett csak igazán szorongani.

Emese véleménye:
Deborah önéletrajzi regénye mély kitárulkozás. Ahhoz képest, hogy milyen szigorú közösségből jött, szabadszájú és olyan őszinte, hogy az néha már zavarba ejtő. Tipikusan az a könyv, mikor azt gondolod nehéz a sorsod, aztán elolvasol egy ilyen történetet egy nehéz életről, és rögtön átértékelődik a sajátod. Tanulságos, ajánlom mindenkinek egyszer elolvasni.

ELENA FERRANTE: Az ​elvesztett gyerek története (Nápolyi regények 4.)

Miről szól:
Elena visszatért Nápolyba, és Lilával úgy döntöttek, hogy átveszik gyerekkoruk színhelye, a telep felett az uralmat. Ezzel megállítva a telep egyre süllyedő életszínvonalát, a drogoknak, a mindenféle illegális ténykedéseknek gátat szabva. Elena egyre nagyobb elismertségét és Lila rengeteg információját felhasználva igyekeztek a Solarák hatalmát megdönteni. Eközben még közelebb hozta őket egymáshoz, hogy egyszerre lettek terhesek, és a lányaik elválaszthatatlan barátnők lettek. Ám történt egy szörnyű tragédia, melynek következtében Lila teljesen szétesett, amúgy is mérgező személyisége elviselhetetlenné vált.

Dalma véleménye:
A sorozat utolsó kötetében úgy éreztem, hogy a történet elfáradt, kicsit kaotikus lett, legalábbis a szerző eddigi stílusához képest. Már nem ragadott annyira magával, olyan részek voltak benne, amiket nem értettem, hogy miért lényegesek az elbeszélés szempontjából. A befejezés pedig egyszerűen csalódás volt. Mindezek ellenére a Nápolyi regények kötelező olvasmány minden nőnek, mert ha nem is ennyire durván, ennyire sarkosítva, de véleményem szerint rávetíthetjük saját baráti kapcsolatainkra ezt a regényfolyamot.

LUCY DILLON: A fénysugár

Miről szól:
A regény főszereplője Lorna, aki rajong a művészetekért, és bár az édesanyja egy sikeres festőművész volt, ő legnagyobb bánatára nem örökölte a tehetségét. A lány tehát egy útkereső, aki a londoni galériájának csődje óta önkéntesként dolgozik, majd egy meghatározó találkozás után végül úgy dönt, hogy Longhamptonban, a bájos vidéki kisvárosban kezd új életet, ahol gyerekkorának meghatározó időszakát töltötte.

Hajnal véleménye:
Ahogy említettem, nagyon szerettem olvasni ezt a regényt. Az írónő stílusa nagyon megragadó, minden alkalommal, amikor kezembe vettem a könyvet, olyan érzés járt át, mintha egy meleg takaróba bugyoláltak volna. Szóval élvezet olvasni a sorokat, a cselekmény fordulatos, a leírások hangulatosak, és mindig történt valami váratlan, amire nem számítottam. Ráadásul Lorna mellett a könyv másik főszereplője Rudi, a tacskó, aki természetesen egy ikonikus figura, így kutyásként külön élvezet volt elmerülnöm a róla szóló kis jelenetekben.

Címkék: , , , , , , , , , ,

Kapcsolódó bejegyzések

előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

négy × 2 =

0 shares

Archívum

Címkék