Hihetetlen, de eltelt egy hónap… Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de számomra olyan, mintha legalább fél év lett volna. Igyekeztünk minél több tartalmat feltölteni az oldalra annak érdekében, hogy a kényszerű otthonmaradás során kedvetekre szemezgethessetek az érdeklődéseteket felkeltő könyvekből. Így folytattuk a márciusban elindított 5+1 lélekmelengető bejegyzés sorozatot, amelyből további 4 rész felkerült még az oldalra, illetőleg az Akciós könyvek a nagy tavaszi otthonülésre cím alatt összeszedtünk Nektek a szerintünk legjobb könyves netes leárazásokat a hónapra. Áprilisban pedig az alábbi könyveket olvastuk el:
NICOLAS BARREAU: Piciny csodák kávézója
Miről szól:
A 25 éves Nelly retteg a repüléstől, hisz a jelekben, és nem az a típus, aki egyszer csak kiveszi minden megtakarított pénzét a bankból, vásárol magának egy méregdrága piros táskát, majd egy hideg januári reggelen hanyatt-homlok otthagyja Párizst, és Velencébe utazik. De olykor történnek dolgok, melyek felborítják az ember életét. Például egy fájdalmas szerelmi csalódás vagy egy régi könyvben olvasott, talányos mondat. Néha el kell veszítenünk a talajt a lábunk alól ahhoz, hogy a hetedik mennyországba jussunk…
Hajnal véleménye:
Ez a könyv egy tökéletes, lélekmelengető olvasmány a mostani bekuckózós időszakra, amikor az ember kicsit már ki akar szakadni a hétköznapok sivárságból és lehangoló miliőjéből.Megmondom őszintén, hogy nekem is kifejezetten jólesett egy ilyen könnyed, romantikus történetet olvasnom annak ellenére, hogy nem vagyok a műfaj elkötelezettje. A karakterek jellegzetesek és szórakoztatóak, a történet érdekes, a főhőssel abszolút tudunk azonosulni, mert olyan mint mi. Csetlik, botlik, próbálkozik és teljes mértékben szerethető. Egyszóval jó volt olvasni, kellemesen belemerülni.
MICHAEL ROBOTHAM: Fulladás
Miről szól:
A tizenöt éves Jodie Sheehan gyönyörű, kedves és tehetséges műkorcsolyázó. A környék lakóit megrázza, amikor egy elhagyatott gyalogút mellett megtalálják a holttestét. A rendőrségen óriási a nyomás, egyhamar elő is állítják a feltételezett elkövetőt. Valami azonban nem stimmel a férfi vallomásával…Cyrus Haven igazságügyi pszichológust kérik fel szakértőként az ügyben. Ahogy sorra felkeresi az áldozat hozzátartozóit és ismerőseit, egyre világosabb lesz számára, hogy Jodie nem az a lány volt, akinek ismerték. Ahogy Evie Cormac sem. A rejtélyes múltú lány egy szigorúan zárt nevelőintézetben várja, hogy a bíróság elismerje a nagykorúságát, és végre önálló életet kezdhessen. Különleges képessége van ahhoz, hogy megállapítsa, hazudnak-e az emberek.
Dalma véleménye:
A nyomozás is rengeteg talányt és fordulatot tartogatott, de Evie szála sokkal jobban felkeltette a figyelmemet. A homályos célozgatások, valamint a lány szemszöge egyre érdekesebbé tette ezt a szálat, volt benne valami rejtélyes, valami megfoghatatlan. Aztán az események egymásutánisága teljesen lelombozott, és nem hittem el az elbeszélés alakulását. A regény vége szinte arcul csapott, hatalmas hiányérzetet hagyva maga után. Remélem, hogy lesz folytatása a könyvnek, mert ha nem, akkor ez a befejezés sokat rontott az olvasmányélményemen.
EMMA DONOGHUE: A rokon
Miről szól:
Noah Selvaggio nyugdíjas vegyészprofesszor magányosan éldegél New Yorkban. Szülővárosába, Nizzába készül, hogy megünnepelje nyolcvanadik születésnapját. Gyerekkora óta nem járt Európában, csak az édesanyjától örökölt fotók őrzik a II. világháborús történelmi múlt és a családi legendák titkait. Telefonhívást kap a gyámügyi hivataltól: ő a legközelebbi rokona a tizenegy éves unokaöccsének, Michaelnek. A fiú apja nemrég meghalt, az anyja börtönben ül, ha Noah nem vállalja a felügyeletét, kénytelenek nevelőintézetben elhelyezni. Noah kötelességtudatból beleegyezik, hogy magával vigye a fiút a nizzai vakációra.
Emese véleménye:
Az első sorától kezdve az utolsóig imádtam ezt a történetet. Nem volt eget rengetően izgalmas és fordulatos, mert nem is ez volt a célja. Ennek a könyvnek a mondanivalója és a bájossága viszi magával az olvasót egy kalandos nizzai útra. Örülnék, ha lenne folytatása a könyvnek, bár nem tudok róla, hogy több részesnek íródott. Szívesen olvasnám még a történelem leckéket, a bájos öregúr nagy tudását és bölcsességét, ameddig csak él, hogy vajon kivé válik Michael, a jó vagy éppen a rossz utat választja, mi lesz az édesanyjával, aki valaki más miatt ül a börtönben. Vajon, mit lehet kihozni egy olyan szituációból, ahol a körülmények áldozata lettél, ráadásul ez nemcsak rád van kihatással, hanem az egész családodra.
FÁBIÁN JANKA: A könyvárus lány
Miről szól:
A tizenéves Julcsi osztályidegen szülők kisebbik gyermekeként az ötvenes évek Budapestjén nő fel. A zord, ellenséges világban szinte az egyetlen örömet a könyvek és az olvasás jelentik számára. Az ötvenhatos forradalom véres és zavaros napjaiban Julcsi menekülni kényszerül, és némi vargabetű után végül egy amerikai kisvárosban, távoli rokonainál köt ki. Az idegen országban nehezen találja meg a helyét, és a múlt árnyai is megnehezítik, hogy végre boldog lehessen. A rövid, ám annál mozgalmasabb Kennedy-korszakban a kamasz lány aztán lassan felnő, és megbarátkozik új hazájával. Julcsi-Julie-nak már otthon, Magyarországon is nagy vágya volt, hogy egyszer könyvesboltja lehessen. Vajon az álmok hazájában, Amerikában ez az álom is valóra válik?
Hajnal véleménye:
A jó témaválasztás, az érzékenyen és érzékletesen bemutatott ötvenes évekbeli Magyarország ellenére mégis felemás érzéseim vannak a regénnyel kapcsolatban. Előrebocsátanám, hogy Fábián Janka írói stílusa alapvetően nem az én világom. Ennek ellenére A könyvárus lány számos része nagyon tetszett, viszont úgy éreztem, hogy az írónő kicsit “túlírta” a regényt. Ennek ellenére ez csak én személyes véleményem, biztos vagyok benne, hogy A könyvárus lány osztatlan sikert arat majd az írónő rajongói között, hiszen egy jól és könnyen olvasható szép, de ugyanakkor fordulatokban gazdag regény.
ELENA FERRANTE: Az új név története (Nápolyi regények 2.)
Miről szól:
Lila és Elena tizenhat évesek, és egy világ választja el őket egymástól. Lila immár férjes asszony, de férje vezetéknevének viselését önmaga elvesztéseként éli meg. Beleveti magát választott családja vállalkozásainak vezetésébe, de nem nagyon élvezi új szerepét. Elena gimnáziumba jár, mintadiák, de miközben a tanulmányaival és önmagával viaskodik, éppen Lila esküvőjén eszmél rá, hogy nem találja a helyét sem a telepen, sem azon kívül. Innen folytatódik a Nápolyi regények második kötete. Az új név története a két barátnő ifjúkorának elbeszélése. Szerelem, féltékenység, szabadságvágy és lemondás a kísérőik egymástól egyre inkább távolodó útjaikon. Lila számára a házasság börtön, Elena pedig nehezen viseli azt a szenvedélyes makacsságot, mellyel barátnője menekülni szeretne kötelezettségei elől. De az egymás iránt érzett gyűlöllek és szeretlek érzelemhálóból, az önmegerősítés vágyából fakadó, függőséget okozó köteléktől nem tudnak szabadulni. Ahogy Lila és Elena követik egymást, eltávolodnak egymástól, majd újra egymásra találnak, magával ragadja, elsodorja az olvasót.
Dalma véleménye:
Annak ellenére, hogy mostanában valahogy nehezen tudtam rávenni magam az olvasásra, valahányszor kezembe vettem ezt a könyvet, teljesen magával ragadott a történet különleges hangulata, a meglepetésekkel teli cselekménye. A maximálisan kidolgozott szereplők szavai mögötti érzéseket nagyon jól ábrázolja az író, mely még érdekesebbé teszi az elbeszélést. Ismét tudatosult bennem, hogy Elena Ferrante mennyire jól szövi a cselekmény szálait, hogy egy fejlődésregény legalább annyira lehet izgalmas és eseménydús, mint egy krimi.
F. VÁRKONYI ZSUZSA: Férfiidők lányregénye
Miről szól:
1948 nyarán Körner Aladár nőgyógyásznál egy kétségbeesett asszony jelenik meg egy hallgatag, fiatal lánnyal. Klára, aki a háború során szüleit és testvéreit is elveszítette, tizenhat éves, kórosan sovány, olyan, mintha nem akarna felnőni. A férfi, aki családjából egyedüliként élte túl a vészkorszakot, hamar felismeri a lány szótlansága és kamaszos dühe mögött azt a magányt és elképesztő szeretetvágyat, amellyel neki is nap mint nap meg kell küzdenie. Aladár és Klára között rövid idő alatt különleges, mások számára nehezen értelmezhető barátság szövődik. Egy barátság, amely felette áll minden társadalmi normának, és segít, hogy a háború elmondhatatlan szörnyűségei után e két ember újra megtanuljon élni és szeretni.
Hajnal véleménye:
Talán azzal tudnám mégis leginkább érzékeltetni, hogy ez egy olyan könyv, amit akkor is lázasan olvasol, ha a hosszú és kemény munkanap végén már semmire sincs erőd, energiád és befogadóképességed. De ezt a regényt mégis olvasod. Mert a sorok visznek magukkal, mert imádod a neveket, a szavakat, a mondatokat, a párbeszédeket, a szereplőket. Mert amilyen szép a borító, olyan szép a belső, mert nem csak irodalmi értéket képvisel, hanem igazi, mély bölcsességet is. Elmondhatatlanul szeretem ezt a könyvet, bár a téma nem feltétlenül könnyű. Sőt, a legnehezebb. Hogyan lehet továbbélni, ha mindenki, akit szerettél, már nincs többé? Van még értelme az életnek? Lehet-e? A választ maga az írónő fogalmazta meg: “A szép-emberit akartam megírni, azt, amit az én túlélőimtől kaptam, láttam. Az ocsmány-emberit már annyian megírták, és olvassák is boldog borzongással. Hátha a szépre is lesz kíváncsi szem és fül. Ezt a történetet nekik, az élesfülűeknek ajánlom. Csak meg kell hallani a gyógyító szavakat.”
ANN NAPOLITANO: Ezüst madarak
Miről szól:
Egy nyári reggelen a tizenkét éves Edward felszáll egy New Yorkból Los Angelesbe tartó repülőgépre. Rajta kívül száznyolcvanhatan utaznak Kaliforniába: többek között egy tőzsdecápa, egy Afganisztánban szolgált veterán, egy fiatal nő, aki nemrég tudta meg, hogy gyermeket vár, egy haldokló iparmágnás és egy szabad lelkű asszony, aki a kontrollmániás férje elől menekül. Nem is különbözhetnének jobban egymástól. Egy dolog azonban összeköti őket: mindannyiuk élete fordulóponthoz érkezett. A sors azonban mást tartogat számukra: a repülő félúton lezuhan. Edward az egyedüli túlélő. Csodával határos megmenekülése egész Amerika érdeklődését felkelti, és a fiúból akarata ellenére egy csapásra híresség lesz.
Emese véleménye:
Tudom, hogy sokaknak nagyon tetszett a könyv, nekem nem, de hát különbözőek vagyunk, engedjétek meg nekem. Lehet, hogy nem jó állapotban kapott el, vagy ezer oka lehet. A szerkezet szerethető és könnyen követhető, a két szál és a sok szereplő ellenére is. Igazán a legvégére derül ki, mi is okozta a szerencsétlenséget valójában, ami szintén jó. Illetve szövődik egy szép barátság, és egy lelki társ is megjelenik a képben, amiből talán szerelem is szövődik, és ez a sok rosszban, egy kis jó, egy kis reményt adó csoda, mint, ahogy Edward is.
DANIEL COLE: Végjáték (Rongybaba 3.)
Miről szól:
Egy bezárt szoba. Egy holttest. Egy sírba vitt titok. Amikor a nyugalmazott rendőr őrmestert, Finlay Shaw-t holtan találják egy bezárt szobában, mindenki elkönyveli, hogy öngyilkosság történt. A kegyvesztetté vált William „Wolf” Fawkes nyomozó azonban másra gyanakszik. Korábbi társával, Emily Baxter nyomozóval és Edmunds magánnyomozóval közösen Wolf kutakodni kezd Shaw múltjában. Vajon tényleg olyan feddhetetlen volt, amilyennek hitték? Vagy mégis folt esett a becsületén? Ám nem mindenki örül Wolf visszatérésének, és ahogy nyomozása során egyre sötétebb titkokra derül fény a rendőrségi korrupcióról, úgy sodorja magát egyre nagyobb veszélybe. Hamarosan már nemcsak a karrierje forog kockán, hanem a hozzá legközelebb állók élete is…
Dalma véleménye:
Kifejezetten örültem neki, hogy ebben a kötetben ismét Fawkes került a középpontba, mert Emily Baxter főfelügyelőnőt a Hóhér végére már ki nem állhattam. A többi szereplővel semmi gondom nem volt, sőt kifejezetten tetszett ez a stílus és ez a humor, mellyel az író felruházta őket. Ugyan maga a sztori közel sem volt olyan pörgős, fordulatos, mint a Rongybaba és a Hóhér, ennek ellenére tetszett, hogy az elég beteg gyilkosságok után, melyeket a trilógia első két kötete felsorakoztatott, egy könnyebb történetet kaptunk. Végig rendkívül szórakoztatott, a befejezés pedig abszolút kedvemre való volt.
PATRICIA GIBNEY: Titkok terhe (Lottie Parker V.)
Miről szól:
A város, amely tele van titokkal… és most egy újabb gyilkos közeleg. Egy fülledt nyári estén a tizenegy éves Mikey Discroll elindul hazafelé a barátjától. Összezúzott testét két nappal később találják meg helyi kamaszok egy virágágyásban. Az ügyet Lottie Parker nyomozó kapja meg, amely ezúttal személyes: fiának, Seannak egy kedves barátjáról van szó. Mikey a lepusztult Munbally lakótelepen élt a város másik végén, és Sean szerint a fiú viselkedésében nem volt semmi szokatlan. Lottie nem tudja leküzdeni gyanakvását, hogy fia talán rejteget valamit előle… Néhány nappal később a közeli tó vadvirágos partján újabb halott fiút találnak. Bomlott elméjű elkövető után indul meg a hajsza, ám ahhoz, hogy a tettest elkaphassa, Lottie-nak rejtélyek szövevényes hálóját kell kibogoznia, amelyet Mikey barátai olyan elszántan titkolnak. Mindenki titkolózik, de vajon kit akarnak megóvni ezzel? Vajon Lottie, aki fia életét féltve küzd, idejében megtalálja a gyilkost?
Dalma véleménye:
Ennél kuszább krimit még nem olvastam, de ettől vált érdekessé. Véleményem szerint ezzel a krimi egy új ágát fedezte fel az írónő, megteremtve ezzel a saját stílusát is. A klasszikus értelemben vett letehetetlen könyv, egyszerűen annyira sok benne az esemény, hogy nem tudod olyan helyen abbahagyni, ami arra késztetne, hogy lerakd. Az utolsó pillanatig tartogat meglepetéseket, amitől leesik az állad. Ha pár szóval kéne jellemeznem: újszerű, különleges, hátborzongató, durva, lélegzetelállító, figyelemre méltó.
