Alig vártam már ennek a könyvnek a megjelenését. Nem vagyok nagy borítófan, de ez a fedőlap és a fülszöveg egyből magával ragadott. Aztán elkezdtem olvasni, és nagyon hamar egyértelművé vált, hogy egészen más jellegű történetre gondoltam, mint amit a szerző leírt.
Az elbeszélés Alaszkában játszódik, középpontjában egy 17 éves lánnyal, Tracey-vel. Tracey az apjával és az öccsével él, az édesanyja pár hónapja hunyt el, és azóta minden megváltozott. Az apa abbahagyja a szánhúzást, a kutyák egy részét eladja, így Tracey nagy álma, hogy részt vegyen a szánhúzók legnagyobb versenyén, az Iditarodon egyre inkább elérhetetlenné válik.
Egy nap, amikor az erdőben különös szenvedélyének, a vérivásnak hódol, megtámadja egy idegen férfi. Tracey-nek sikerül elmenekülnie, de innentől kezdve szinte minden cselekedetét befolyásolja a támadás, és a támadásra adott reakciója. Ráadásul egy különös fiú beköltözik hozzájuk segítőnek, akinek rengeteg titka van. Ezek az események elég sok fordulatot hoznak a cselekményben, de én úgy éreztem, hogy az író nem arra törekedett ennek a műnek a megírásakor, hogy pörgős, rejtélyes történetet tárjon elénk, hanem hogy megmutassa az ember mennyire tud ösztönlény lenni. A főszereplő vérivását, amit próbált kizárólag az állatokra korlátozni, nem egy elítélendő dologként ábrázolta a szerző, hanem egy szükségletként, mely nélkül Tracey megbetegedett. Ahogyan szinte eggyé vált az erdővel, az állatokkal való különös összekapcsolódása, a viselkedésének ösztönszerűsége mind-mind egyértelművé tették, hogy az igazi otthon számára a vadon.
Ugyanakkor volt egy szomorú, magányos hangvétele is a regénynek. Nem csak magának a halálnak a feldolgozása, hanem hogy ezzel a veszteséggel a lány elvesztette az egyetlen embert, aki igazán megértette különös természetét.
Így utólag, átgondolva a történetet logikus volt, hogy így kell véget érjen a könyv, ennek ellenére nagyon meglepődtem és elszomorodtam a befejezésen.
Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 424 oldal
Fordította: Tax Ágnes
Tracy Petrikoff az alaszkai vadonban nőtt fel szánhúzó apjával és öccsével. Napjait leginkább állatnyomok követésével és kutyák futtatásával tölti a környező erdőségekben. A lány minden álma, hogy apja nyomdokaiba lépve a felnőttek között indulhasson az Iditarod szánhúzóversenyen, a világ legkeményebb és egyben legcsodálatosabb terepén.
Tracynek azonban van egy másik élete is. Született csapdaállító és vadász, és gyakran titokban járja az erdőt, hogy különös szenvedélyének, a vérivásnak hódoljon. Az állatok vérével átmenetileg azok érzékszervi tapasztalatait és emlékeit is megörökli, hogy a vadont a maga teljességében lássa. Egyetlen szabályt viszont be kell tartania: embereket soha nem bánthat.
Tracy élete gyökeresen megváltozik, amikor idegenek jelennek meg a környékükön. Egy napon váratlanul megtámadja őt egy férfi az erdőben, és dulakodás közben a lány eszméletét veszti. Bár a támadást szerencsésen túléli, mégsem tud pontosan visszaemlékezni az eseményekre, hazafelé pedig megtalálja a férfi pénzzel teli hátizsákját. Másnap a házuk melletti fák közül súlyosan sérült ember bukkan fel, a sebét egy ahhoz hasonló vadászkés okozta, mint amit Tracy szokott magánál hordani. A történtek hatására a lány végképp elbizonytalanodik. Vajon ez az ember támadt rá? Vajon azért jött, hogy befejezze a munkáját? De őt ki sebesítette meg? És ha felépül, újra eljön, hogy visszaszerezze a pénzét?
Időközben feltűnik a környéken a különös Jesse Goodwin, aki éppen munkát keres, és végül a Petrikoff családnál kezd el dolgozni. Tracy hiába érzi, hogy a fiú rejteget valamit, és köze lehet a sebesült férfihoz, nem tudja figyelmeztetni az apját anélkül, hogy bevallaná saját tetteit. Hamarosan világossá válik, hogy veszély közeleg: bakancsnyomok jelennek meg a ház körül, ijesztő arcok figyelik a lányt a versenyeken, Jesse pedig egyre rejtélyesebben viselkedik, mintha szándékosan titkolna valamit a család elől. Tracy végül úgy dönt, neki kell megvédenie a családját, és kiderítenie, kik lehetnek valójában a titokzatos idegenek.
