SPOILER!
A Nápolyi regények harmadik részében, az Aki megszökik és aki maradban Elena főleg a saját életéről mesél, az útról, mely a telep és Nápoly elhagyásáról szól. A könyvének köszönhetően híres lett, a pisai egyetemen pedig megismerkedett egy vagyonos és elismert család sarjával, Pietroval. Egyre feltűnőbb Elena számára nem csak a világaik közti óriási különbség, mely mind anyagi, mind műveltségi szinten megmutatkozik, hanem az északi és a déli országrész között is jókora eltérést vél felfedezni az emberek magatartásában, temperamentumában. Eközben Olaszország forrong. Mindent átsző a politika, mindenhol jelen van, az emberek életének szerves részét képezi. Őszintén, én nem voltam oda annyira a politikai filozofálgatásoktól, viszont a szerző annyira jól leírta ezeket a részeket is, hogy teljesen átéltem a hangulatot, szinte éreztem az emberek szenvedélyét, tenni akarását.
A Briliáns barátnőmben és Az új név történetében eléggé viszolyogtam Elena személyiségétől. Az ambivalens érzései a barátnője iránt, valamint a motivációjának lényege, hogy jobb legyen, mint Lila, kiegészülve a bizonytalanságával, hiába értettem a miérteket, nem tették a kedvenc szereplőmmé. Ebben a könyvben viszont egészen megkedveltem, ugyanakkor sajnáltam is. Ugyanis Elena házasságán keresztül láthattuk leginkább, hogy hiába a modern gondolkodású férj, egy házasságban a nő dolga, a férfiak szerint, a gyerekek ellátása, nevelése, a háztartás vezetése. Hiába az egyetem, a rengeteg tanulás, akkor sem kezelik a nőket egyenrangú partnerként.
Nino Sarratore-ról nem ejtettem szót eddig, pedig a Briliáns barátnőm óta folyamatosan jelen van, mint Elena nagy szerelme. Már az előző könyvben is teljesen felkavarta Lila és Elena életét, de reménykedtem benne, hogy ennek a felelőtlen, unszimpatikus férfinak ennyi lesz a szerepe, de nagyon úgy néz ki, hogy az ő karaktere hozza a legnagyobb fordulatokat a regényfolyamban.
Kiváncsian várom a könyvsorozat befejező részét, ugyanis ennek a műnek a lezárása azon túl, hogy hatalmas meglepetés volt, egy igazi kitörést is jelentett a telepen elfogadott normákból.
„Ma már így látom: nem a telep beteg, nem Nápoly, hanem az egész világ, az univerzum vagy az univerzumok. És a játék lényege az, hogy leplezzük, önmagunk előtt is, a valóságot.”
Kiadó: Park
Kiadás éve: 2018
Oldalak száma: 420 oldal
Fordította: Matolcsi Balázs
Elena és Lila, akiket az előző részekből (Briliáns barátnőm és Az új név története) már jól ismerünk, nővé érett, méghozzá nagyon korán. Lila tizenhat évesen férjhez ment, kisfia született, aztán elhagyta a férjét és a jólétet, és egy gyárban dolgozik, embertelen körülmények között. Elena elkerült a telepről, a Pisai Egyetemen tanult, írt egy regényt, melynek sikere kitárta előtte egy jómódú, művelt világ kapuit. Más-más módon, de mindketten megpróbálták ledönteni a falakat, hogy végre kitörhessenek a nyomorból, a tudatlanságból és a kilátástalanságból.
A két lányt ezúttal a hetvenes évek Olaszországában látjuk viszont a tőlük megszokott fékezhetetlen lendülettel, korábban elképzelhetetlen remények, kétségek, feszültségek, kihívások között. Továbbra is összeköti őket az elszakíthatatlan, ambivalens, néha lappangó, majd heves kitörésekben vagy találkozásokban újra felszínre kerülő, váratlan nézőpontokat rejtő örök kötelék.
A nemzetközi sikert a Nápolyi regények című négykötetes mű hozta meg a szerző számára. A tetralógiát számos nyelvre lefordították, Londonban színpadra állították, valamint az HBO és a RAI (olasz állami televízió) közösen 8 részes sorozatot forgatott az első kötetből (Briliáns barátnőm), amelynek premierje 2018. november 19-én lesz az HBO-n és az HBO GO-n. A forgalmazók az előzetes kritikák alapján sikerre számítanak, így a hosszú távú terv az, hogy a további köteteket is filmre viszik.
Elena Ferrante a kortárs világirodalom nagy rejtélye. Annyi tudható róla, hogy Nápolyban született, és ő a Tékozló szeretet, az Amikor elhagytak és a Nő a sötétben szerzője. Első két regényét Mario Martone, valamint Roberto Faenza filmesítette meg. La Frantumaglia (Szilánkok) című műhelynaplójában levelezését, jegyzeteit, valamint kiadatlan írásait gyűjtötte össze. 2007-ben La spiaggia di notte (Éjjeli strand) címen egy gyerekkönyve is megjelent. Az Aki megszökik és aki marad a Nápolyi regények (2011-14) tetralógia harmadik kötete.
