Nem tudom, mit mondjak. Most először fordul ilyen velem elő, amióta én is szerkesztem az „édeskiskönyvkritikák” oldalát. Nem sikerült megértenem, miért született ez a könyv.
A cselekmény nem túl összetett, nem tartalmaz váratlan fordulatokat és nem is túl eredeti. Joey Robinson elmenekül otthonról, ahol korábban élt, egyenesen New Yorkba. Elvált és van egy új felesége egy tizenegy éves mostohafiúval. Miután édesanyja egyedül marad Pennsylvaniában egy hatalmas farmon, amit karban kell tartani, hazalátogat, hogy segítsen neki. De örökre nem maradhat. Mi a megoldás, s mi lesz akkor, ha az édesanyja már nem tudja ellátni magát? Vajon miért hívta őt a farmra igazából?
Ez a három nap, amit a történet leír tulajdonképpen az őrlődésről szól anya és fia közt, arról vajon jó döntést hozott-e akkor, amikor elvált. Folyamatos veszekedések, sértődés, piszkálódás, kötözködés, egyszóval nyomasztó. Minek rágódni olyanon, ami már megtörtént? Akkor ott hozni kellett egy döntést, és így gondolta helyesnek, lehet megbánta már ő is, de már nem lehet megváltoztatni a múltat, hát minek felhánytorgatni? Nem egy álom anyáról, vagy anyósról szól. Peggy-nek (az új feleség, nem mintha a régivel kedves lett volna) is minden mozdulata, minden mondata elemezve van. A karakterek közül egyikkel sem lehet igazán azonosulni, hiszen azt nem mutatja be, hogy miért is váltak el, vagy mi volt a probléma, illetve hogyan fajult idáig anya és fia kapcsolata. Így értelmét veszti az egész, ha az olvasó sokszor nem is tudja, hogy min veszekednek. Nekem a leírások is bizarrak, néhol túlságosan elvontak. Nem tetszik Updike stílusa, talán a kultúránk különbözősége is lehet az oka. Sokszor az amerikai humort sem értjük, ők meg a miénket nem. Talán itt is hasonló történhetett. Bármilyen szépen és változatosan fogalmaz valaki, ha egy könyvben nincs cselekmény, az unalmas. Nagyon sokáig tartott elolvasni pedig alig több, mint 200 oldal. Azt hiszem ezzel mindent elmondok azoknak, akik szeretik a könyveket.
Kiadó: XXI. század Kiadó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás ideje: 2019.
Fordította: Göncz Árpád
Joey Robinson harmincöt éves. New Yorkban él második feleségével és tizenegy éves mostohafiával. Hazalátogat idősödő édesanyjához Pennsylvaniába, a farmra, ahol felnőtt. A háromnapos látogatás vallomások, viták, egyezkedések, könyörgések és megbocsájtó szavak áradatát indítja el. Nincsenek egyedül: ott kísértenek a múlt emlékei és a jövő fantomjai, vágyaik és ambícióik.
John Updike negyedik regénye az emberi döntések sokféleségéről szól: arról, milyen környezetet választunk magunknak és milyen stratégiákkal igyekszünk helytállni a mindennapokban.
„Kitűnő könyv. Ha a formáról, a kontúrokról és a színekről van szó, Updike festő… ha metaforákról, Updike költő… ha pedig történetmesélésről, vérbeli prózaíró.” – Harper’s
„Mesteri formai elegancia.” – Los Angeles Times
„Remekmű.” – The New York Times
