Mindig, mikor összeállítjuk a havi olvasmánylistánkat tudatosul bennem igazán, milyen gyorsan telik az idő. Júliusban kiválogattuk Nektek a kedvenc borítóinkat az elmúlt másfél évből, mióta megalakult hármasunk ( A nagy borítómustra) , valamint a következő könyvekről írtuk le a véleményünket:
SUZANNE COLLINS: Énekesmadarak és kígyók balladája (Az éhezők viadala trilógia)
Miről szól:
A történet Coriolanus Snow elnök fiatalkorában játszódik, a 10. Éhezők Viadala idején. Az Éhezők Viadalát minél népszerűbbé szeretné tenni a Kapitólium, ezért mentorokat jelölnek ki a kiválasztottak mellé, akiknek újdonságokat kell kitalálni, minél “szórakoztatóbbá” tenni a gyerekek szenvedését.
Coriolanusnak hatalmas kiugrási lehetőséget jelent a mentori szerep. Az elszegényedett arisztokrata Snow család végre ismét elfoglalhatná az őt megillető helyet, a fiú nem csak a tanulmányait folytathatná, hanem az egész karrierjét megalapozhatná a jó szerepléssel. Ugyan a 12. Körzetből érkező lányt, Lucy Gray-t kell segítenie, Snow mindent elkövet a siker érdekében.
Dalma véleménye:
Általában nem nagyon szeretem az előzményregényeket, de úgy gondolom, hogy ez a mű rengeteg mindent megmagyaráz Az éhezők-viadala trilógiával kapcsolatban, és nagyon sok mozzanatot, történést egészen más fénybe helyez a későbbieket illetően.
DONNA TARTT: Az Aranypinty
Miről szól:
A történet már maga előrevetíti, hogy szívszorító sorok elé néz az olvasó, amelyet az írónő érzékletes és érzékeny leírásaival még tovább mélyít. A regény főszereplője Theo Decker, aki E/1-ben meséli el emlékeit attól a pillanattól kezdve, hogy egy New York-i terrortámadás során tizenhárom évesen elveszíti rajongva szeretett édesanyját. Ezt követően a fiút egy iskolai barátjának gazdag és előkelő családja fogadja be, majd az őt pár hónapja elhagyó apja viszi magával Los Angeles-be.
Hajnal véleménye:
Nehéz megfogalmaznom, hogy mit gondolok erről a regényről, mert az az igazság, hogy nem is nagyon tudom. Már jó pár napja elolvastam, és azóta ízlelgetem, őrlöm és emésztem magamban, de most sem könnyű írnom róla. Egyrészről továbbra is imádom Donna Tartt stílusát, a sötét és szomorú téma ellenére is. Az írónő számomra egyértelműen nagy tehetséggel teremti meg a regények hangulatát, és ez Az Aranypintyben sincs másképp. Ugyanakkor a történetet olvasni olyan volt, mintha végig egy súly lett volna a mellkasomon.
JEFFREY ARCHER: Aki mer
Miről szól:
Warwick nyomozó újoncként szinte azonnal a műkincsvédelmi osztály részlegén kezd dolgozni, annak ellenére, hogy ügyvéd családja óvja tőle, hogy belemerüljön ebbe a szakmába, és annak ellenére, hogy ki szeretné járni rendesen a ranglétrát. Munkája során bőven követ el hibákat, mégis szélsebesen ível felfele a karrierje. Mivel eddig arra koncentrált, hogy céljait elérje, nem volt ideje kapcsolatokra, viszont egyik ügye kapcsán, találkozik valakivel, aki nagy hatással van rá, és megkezdődik a harc az egyensúly megteremtésében a munka és egy egészséges kapcsolat fenntartása között. Miközben párhuzamosan több ügyben is elkezd nyomozni, és megpróbál a végére járni az eseteknek.
Emese véleménye:
Egész jó kis könyv, könnyen, gyorsan olvasható, az év bármely részében megállja a helyét. Hasonlít a Lotti Parker könyvekhez, viszont határozottan érezhető rajta, hogy míg előbbit egy nő írta, utóbbit az “Aki mer”-t egy férfi.
BRIGITTE RIEBE: Csodás idők – Berlin nővérei II.
Miről szól:
A történet voltaképpen az előző kötetből megismert szereplők életének folytatása némi, de tényleg csak némi betekintést adva abba, hogyan lehetett németként továbbélni a II. világháború után. Maga a sztori egyébként igen hangulatosan van megírva, és az írónő meglepően jó humort is el-el rejtett a sorok között.
Hajnal véleménye:
A Csodás idők, egy regénysorozat második kötete, és mivel az első könyv, Az újrakezdés nagyon tetszett, ezért örömmel vettem kezembe a folytatást, sajnos azonban számomra csalódás volt. Sokat gondolkoztam azóta, hogy miért is nem tetszett, és rájöttem, hogy azért, mert Brigitte Riebe regényeit főleg a történelmi háttér, valamint az izgalmas cselekmény miatt kedvelem leginkább, ez a könyv viszont számomra sokkal inkább egy romantikus, mint történelmi regény volt, így egyáltalán nem hasonlított az előző kötetre.
CARA HUNTER: Féktelen harag (Adam Fawley 4.)
Miről szól:
Az elbeszélésben Adam Fawley és csapata két, látszólag összefüggéstelen ügyben kezd el vizsgálódni, ám a nyomozás előrehaladtával egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az esetek között valamilyen kapcsolat van. A detektívek viszont egyszerűen nem találják mi a közös pont, így minden nyom, melyen elindulnak, zsákutcába torkollik. Még jobban bonyolítja a dolgokat, és rengeteg kérdést vet fel a tény, hogy nagyon hasonlítanak az ügyek egy húsz évvel ezelőtti bűncselekmény-sorozathoz, melyet szintén Fawley derített fel.
Dalma véleménye:
Az írónő ismét egy tökéletes krimit/thrillert alkotott, végig fenntartotta a figyelmemet az összekuszált cselekményszállal, a váratlannál váratlanabb eseményekkel. Ha volt is olyan pillanat, amikor azt hittem, hogy most már van elképzelésem a történet alakulását illetően, az nagyon hamar elillant, és ismét átvette helyét a bizonytalanság, a különböző végkifejletek latolgatása. A rengeteg miért és hogyan közepette az elbeszélés egy olyan irányt vett, ami még véletlenül sem jutott eszembe, és ami a mű letétele után komolyan elgondolkodtatott.
