Olyan újnak, izgalmasnak ígérkezett ez a könyv. Nagyon kíváncsi voltam rá a díjeső (elnyerte a Shirley Jackson- és Lambda-díjat, valamint a Brooklyni Közkönyvtár irodalmi díját és az Amerikai Könyvkritikusok John Leonard-díját, ezenkívül pedig jelölték a nemzeti könyvdíjra, valamint a PEN/Robert W. Bingham-, Dylan Thomas- és World Fantasy-díjakra) és a sok magasztalás után.
Mind a nyolc novella – Még egy öltés a férj kedvéért, Leltár, Anyák, Különleges ügyosztály: Esküdt ellenségek 272-szer, Az igazi nőknek van testük, Nyolc harapás, A lakó, Meghibásodott részek – valamilyen megközelítésből a női testiséget helyezi a középpontban, ami várható volt a mű címét tekintve, én mégis egészen másra gondoltam a fülszöveg alapján.
Lényegretörően, egyszerűen, néhol elég naturálisan fogalmaz a szerző. Nem bonyolítja túl a dolgokat, a maga valóságában mutatja be az eseményeket. Nem szemérmeskedik, kimond olyanokat is, melyek a mai világban tabutémának számítanak. Legyen szó arról, hogy ki melyik nemhez vonzódik, vagy akár a szexualitásról, mint biológiai szükségletről, melyet a világvége közepén is szeretne kielégíteni az ember.
Ami egy részről tetszett, másrészről sok mindennel nem tudtam azonosulni. Ráadásul az írónőnek teljesen egyedi stílusa van, ami valamelyik novellához nagyon illett, viszont valamelyikhez szerintem abszolút nem. Annyira nem, hogy ezeknek a történeteknek csak nagy nehezen értem a végére.
Ami még zavart, hogy volt olyan novella, melyet ha nem együltő helyemben olvastam el, a legközelebbi olvasáskor nehezen tudtam csak újra felvenni a cselekmény fonalát, ill.egyszer az is előfordult, hogy nem értettem a történet végét.
Összefoglalván: egészen biztos, hogy nem olvastam még hasonló kötetet, valamint úgy érzem még érnem kellett volna ehhez a könyvhöz vagy csak egyszerűen nagyon messze volt az érdeklődési körömtől.
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 288 oldal
Fordította: Ács Eleonóra, Ballai Mária, Farkas Veronika, Nagy Mónika, Török Krisztina, Orosz Anna, Bosnyák Edit, Molnár Berta Eleonóra
A női test és más összetevők Carmen Maria Machado irodalmi diadalmenete, mely során látványosan lerombolja az önkényesen felhúzott falakat a pszichológiai realizmus és a disztópia, a komédia és a horror, a fantasy és a fabulizmus között. Sokszor szürreális és provokatív könyvében e műfajok felhasználásával elképesztő narratívákat alkot, melyek bemutatják a nők mindennapi életét és azokat a külső erőket, amelyek hatással vannak a testükre. A kötetet a 2017-es megjelenése után díjesővel honorálták: elnyerte a Shirley Jackson- és Lambda-díjat, valamint a Brooklyni Közkönyvtár irodalmi díját és az Amerikai Könyvkritikusok John Leonard-díját, ezenkívül pedig jelölték a nemzeti könyvdíjra, valamint a PEN/Robert W. Bingham-, Dylan Thomas- és World Fantasy-díjakra.
Egy feleség visszautasítja a férje kérését, hogy levegye azt a zöld szalagot, amit állandóan a nyakán hord. Egy nő beszámol a szexuális együttléteiről, miközben egy járvány lassan az egész emberiséggel végez. Egy plázában dolgozó ruhabolti eladó rémisztő felfedezést tesz a ruhák varrásának körülményeiről. Egy zsírleszívás után nem várt vendég jelenik meg a lakásban. Ezek a hol földhözragadt, hol a világunktól elszakadt, csábító és szexi, ugyanakkor bizarr és maró, humoros és halálosan komoly történetek minden oldalukról megmutatják a nőket. A kötet novelláinál eredetibb hangvételű, izgalmasabb és felkavaróbb történetekkel rég találkozhatott az olvasó.
