ANDREA DI ROBILANT – Ősz Velencében

Nem igazán az volt, amire a leírás alapján számítottam. Inkább Ernest Hemingway életéről szól részletesen kitérve a szerelmi életére, ami elég kicsapongó, emiatt nem igazán szimpatikus, mint egy szép szerelmi történet. Én pedig az utóbbira számítottam.

Bepillantást nyerhetünk a könyv által Hemingway életébe, főként azokra az évekre kitérve, mikor negyedik feleségével már inog a házassága, és keresnek valamit, egy-egy kiruccanást, helyszínt, ami kimozdítaná őket ebből az állapotból. Így kötnek ki Velencében, megismerjük azokat a helyeket a könyv által, ahol az író sokat tartózkodott, illetve azt, hogy hogyan viszonyultak akkor Hemingway-hez, mint íróhoz, milyen színvonalú életet élt, kik voltak a barátai. Nem utolsó sorban pedig Adrianat, a fiatal lányt, akibe első pillantásra beleszeret az író, és aki ettől kezdve a múzsájává válik, persze 4. felesége sem vak, így ezt a különös viszonyt, háromszöget mutatja be a szerző, annak minden viszontagságával.

Az első csalódás ott ért, hogy a könyv szerzője, egyfajta narrátor szerepből közelíti meg a regényt, így nem teljesen tudjuk beleélni magunkat a történetbe, hanem messziről, távolról látjuk az eseményeket, ami a hangzatos alcím után ” Ernest Hemingway utolsó szerelme” vagy a hátoldalon lévő szöveg alapján: “Hemingway utolsó szerelmének igaz története azt bizonyítja, hogy az élet gyakran jobb történeteket ír a képzeletnél.” egészen másra számítottam.

A szerelem is későn jön Hemingway életében, így az Adrianával töltött viszonyát, vagy kapcsolatát, – ami a könyvben sem nyer bizonyosságot, mi is volt valójában – úgy éltem meg, mint egyfajta kapuzárási pánikját a “Papának”, aki egész életében falta a nőket. Szóval adott egy nőfaló, nagy művész, író, aki ismertségét mindig ki is használja és élvezi is, illetve egy fiatal lány, aki pedig csupán kihasználni látszik a vele járó lehetőségeket. Persze nincs jogom senki felett pálcát törni, és nem is akarok, nekem ez egyszerűen így jött le. Szóval Adriana személye sem volt szimpatikus, de a 4. feleségéé sem, hogy mennyit tűrt a hírnévért és Hemingway-ért. Természetesen azt tudni kell, hogy ez egy más kor volt a nők életében, nem úgy működtek a dolgok, mint most.

Imádom Olaszországot, Velencét, de sajnos az író leírásai kicsit sem fogtak meg, az a sok olaszos utcanév, amit belevett, amit ki sem tudok ejteni, nem adott elég támpontot ahhoz, hogy el tudjam képzelni, sőt tovább megyek, kit érdekel az utcanév? Úgy hatott az író nem tudta magát egy olyan személy helyébe képzelni, aki még nem járt Olaszországban, pedig a leírásoknak szerintem mindig ezt kell követni, hogy az is el tudja képzelni, aki még sosem látta.

Ami jó volt benne, hogy egy kicsit megismerhettük egy művész, író életét 1948 környékén. Hogyan élt, hogyan működtek a kiadók akkoriban. Különösen nagy élmény volt néhány művének a hátterét megismerni, hogy született meg az adott mű, mi ihlette meg, mennyi alkoholt fogyasztott, mi volt a hobbija, kik vették körül, és ezek közül kik voltak az igazak. Mindentől függetlenül, ha a mi életünket is leírnák, biztosan mások is találnának benne kifogásolnivalót, vagy amivel nem értenek egyet. Az élete, ahogy volt, és akik szerepeltek benne, az tette olyan híres íróvá, a sok nőnek köszönhetően mindig volt múzsája és motivációja. Neki talán ez kellett ahhoz, hogy olyan híres és méltán nagy művek kerülhessenek ki a kezei alól, mint például Az öreg halász és a tenger.


Kiadó: Libri Kiadó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás ideje: 2019
Fordította: Getto Katalin

1948 őszén Hemingway és negyedik felesége Velencébe látogatnak, hogy helyrehozzák megromlott kapcsolatukat. Az események azonban váratlan fordulatot vesznek: a jól ismert, csaknem ötvenéves író egy vadkacsavadászaton első látásra beleszeret a még középiskolás velencei lányba, Adriana Ivancichba. A kacér és elbűvölő fiatal lány lángra lobbantja Hemingwayben az évek óta már csak pislákoló alkotói energiát.

Andrea di Robilant ennek a különös és beteljesíthetetlen szerelemnek ered a nyomába. Bepillantást nyerhetünk Hemingway tépelődéseibe, és megtudhatjuk, milyen árat fizetett Adriana azért a néhány évért, amelyet a sikeres író közelében töltött. Mindeközben valódi műhelytitkok is feltárulnak, hiszen A folyón át a fák közé és Az öreg halász és a tenger világhírű kézirataiban egyaránt felsejlik Adriana alakja.

Hemingway utolsó szerelmének igaz története azt bizonyítja, hogy az élet gyakran jobb történeteket ír a képzeletnél.

 

Címkék: , , , , , , , , ,
előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizennégy − kettő =

0 shares

Archívum

Címkék