Úgy tűnik, hogy nekem ez az ősz most a kosztümös könyvekről és sorozatokról szól. Miután végignéztem a teljes Versailles című sorozatot (mindenkinek melegen ajánlom) majd elolvastam Miklya Luzsányi Mónika: Az ecsedi boszorkány című regényét, még mindig vágytam valami múlt században játszódó történetre.
R. Kelényi Angelika nem ismeretlen szerző számomra. Már elolvastam tőle a Mennyei bűnök két kötetét. Az ott megismert főszereplők története folytatódik A lánynevelde 1. című könyvben, így ez jó választásnak tűnt számomra. Akik még nem olvasták a Mennyei bűnöket, azokat figyelmeztetem, hogy spoiler következik.
Blanca, a nehéz sorsú fiatal nő, miután teljesítette a veszélyes feladatát a Sant’Ambrogio zárdában, azt kéri Schillingfürst hercegnőtől, hogy nyújtson anyagi támogatást egy olyan intézményhez, ahol hozzá hasonló, erőszak áldozatává váló gyerekeknek és fiatal lányoknak tudnak menedéket nyújtani. A hercegnő teljesíti a kérését és Blanca, új nevén Christina Rivera lesz a lányiskola igazgatónője, aki immár anyagi biztonságban élhet az intézmény falai mögött két húgával együtt.
A Mennyei bűnök másik főszereplője, Marco, a hitét vesztett, paráznaságba menekülő pap is visszatér A lányneveldében, aki immáron jó útra tért és magánnyomozóként dolgozik.
A Christina és Marco közötti vonzalom ebben a könyvben teljesedik ki, akik időközben gyakorlatilag szeretőkké váltak. Ezzel nekem több problémám is volt. Egyrészről szívesebben olvastam volna arról, hogy hogyan alakult ki a kapcsolatuk, minthogy hirtelen már az ágyban találjuk őket. Másrészről nem hihető számomra, hogy a nő testileg ugyan közel engedi magához a férfit, de nem akar a felesége lenni, mert korábban megerőszakolták. Véleményem szerint egy nemi erőszakon átesett nő inkább szexuálisan zárna le, minthogy ne akarjon férjhez menni. Szerintem úgy sokkal logikusabb lett volna, hogy Christina feleségül megy Marco-hoz, de testileg nem tudja közel engedni. Ehelyett a fiatal nő minden gátlás nélkül hancúrozik a férfival, de titokban tartja ezt a külvilág előtt.
A cselekmény két szálon fut a regényben. Egyrészt Christina életét követhetjük nyomon, aki megment egy bántalmazott kislányt, majd meglátogatja és megfenyegeti a lány erőszakos apját, akit később holtan találnak. A másik szál Marco útja, akit egy vonzó és előkelő hölgy megbíz az eltűnt férje utáni kutatással. A két szál egy ponton összekapcsolódik és úgy tűnik van kapcsolat a két eset között.
Sajnos számomra nagyon unalmas volt ez a könyv. Igazából semmi izgalmas nem történt benne, talán jobb lett volna, ha nem két kötetesre tervezi az írónő a történetet, úgy talán gyorsabban pörögtek volna az események. Így viszont tele van hosszadalmas, vontatott leírásokkal, ami Christina hétköznapjait és érzéseit ecseteli. Így azt kell mondjam, hogy nekem csalódás volt a könyv a Mennyei bűnök után.
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2019
Oldalak száma: 360
Szövevényes bűntény Róma fényűző poklában…
Öt évvel a Sant’Ambrogio zárdában történtek után…
Schillingfürst hercegnő támogatásával Blanca Riva, azaz új nevén Christina Rivera a húgaival együtt egy lányiskolát hoz létre. A Sorores nevet viselő iskola árvák, meggyalázottak, kitaszítottak menedéke lesz.
Marco Fiore magánnyomozó irodát nyit, és az évek során egyre több sikeres bűnügyet old meg. Egy nap bekopogtat hozzá egy kétségbeesett nő, és a segítségét kéri eltűnt férje ügyében. A szálak egy hírhedt báróhoz és egy úri szajhához vezetnek… Ugyanebben az időben az egyik, Christina által megmentett gyermek apját brutálisan meggyilkolják.
Vajon mi köze az eltűnt férj és a meggyilkolt apa esetének egymáshoz?
Marco és Christina újra együtt nyomoz. Lehetséges, hogy nem csak a két bűntény szálai fonódnak össze?
R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal is a 19. századi Rómába viszi olvasóit. A Riva nővérek-sorozat újabb epizódjában ismét egy megbotránkoztató bűnügyet tár fel a két főszereplő segítségével.
