GEORGES SIMENON: Maigret és a titkos szerető

Elég régen olvastam krimit, ezért most egy kicsit kedvet kaptam hozzá. Éppen szembe jött velem Georges Simenon: Maigret és a titkos szerető című könyve, ezért úgy gondoltam, teszek egy próbát. Az igazat megvallva, nem lettem tőle Simenon-rajongó.

Az első pár oldalon elég nehezen verekedtem át magam. És nem feltétlenül azért, mert a cselekmény a negyvenes években játszódik, Agatha Christie krimijeit pont azért is imádom, mert régi korokba repít vissza. Egyszerűen unalmas volt számomra a francia detektív reggeljének leírása, nem vitt magával, nem szegezett a kanapénak.

Aztán persze beindult a cselekmény, megtörtént az első gyilkosság, majd a második és azért hazudnék, ha azt írnám, hogy nem igyekeztem az olvasással. A történet röviden arról szól, hogy van egy fiatal és kissé csúnyácska lány, Cécile, aki gyakran felkeresi Maigret-et azzal, hogy meggyőződése szerint valaki éjszakánként járkál a lakásban, ahol a nagynénjével él együtt. A nyomozó nem hisz a hölgynek, a kollégái pedig azzal csúfolják, hogy a lány szerelmes belé és csak azért jár a nyakára. Valami ösztöntől vezérelve végül Maigret mégis felkeresi Cécile-t az otthonában, csakhogy a nagynénje hulláján kívül mást nem talál ott. Bűntudattól mardosva igyekszik felgöngyölíteni az ügyet, a dolgát pedig nem könnyíti meg, hogy menet közben a lány holttestét is megtalálják.

Nem mondom, hogy nincs meg a regénynek egy egyedi hangulata. Voltak olyan részek, leírások, amelyek kifejezetten tetszettek, összességében azonban sem Maigret figurája, sem Simenon stílusa nem az én ízlesemnek való. Kifejezetten idegesített például, hogy a középkorú nyomozó lépten-nyomon vonzó fiatal lányokba botlik, akik az író utalásai révén felkeltik férfiúi érdeklődését. Ahogy az sem volt az ínyemre, hogy Maigret amolyan klasszikusan régi szerepleosztásban él a feleségével, az asszony egész nap otthon várja, ebéddel és vacsorával, míg a megszállott ura persze még véletlenül sem megy haza, hanem bárokban és éttermekben gondolkozik az ügyön.

Szóval Simenon patriarcha világképével nem igazán tudtam azonosulni, ennek ellenére a Maigret és a titkos szerető egy jó krimi, a jó krimi minden tulajdonságával: izgalmas, váratlan és gyorsan végig lehet olvasni. Szerintem az őszi, esős időben nincs is jobb program egy jó kriminél. A regény az Agave Könyvek Kiadónál jelent meg augusztusban a Maigret-sorozat folytatásaként. Van esetleg köztetek Maigret-rajongó?


Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2019
Oldalak száma: 176
Fordító: Barta Tamás

Egy Cécile nevű fiatal lány pár hónapon át rendszeresen felkeresi a bűnügyi rendőrséget, és arról panaszkodik, hogy éjjelente egy titokzatos alak jár a lakásban, ahol idős, magatehetetlen nagynénjével lakik. Mikor Cécile utoljára jelenik meg a rendőrségen, Maigret nem tudja azonnal fogadni, és mire sort kerítene rá, már hiába keresi a fiatal lányt. Később őt és a nagynénjét is holtan találják.

A nyomozás során Maigret kihallgatja a bérház lakóit, ahol az áldozatok éltek, köztük a bőbeszédű házmesternét és egy magyar lányt, Nusit, valamint a büntetett előéletű Dandurand urat. Az öreg nagynéni temetésén mindenki megjelenik, akinek haszna származhatott a halálából, és többen önként keresik fel a főfelügyelőt, hogy tisztázzák magukat. Maigret sejtéseit követve próbálja kiismerni az elhunytak környezetét, ám bizonyíték híján nem tehet semmit a fő gyanúsított ellen. De honnan kerítse elő a hiányzó bizonyítékot?

Címkék: , , , , , ,
előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizennyolc + 8 =

0 shares

Archívum

Címkék