„Ha nem emlékszel rá, mi történt, hogyan tudhatnád, hogy nem vagy bűnös?
A tizennyolc éves Jill arra ébred, hogy begipszelve fekszik a kórházban, és semmire nem emlékszik az elmúlt hat hétből.
Csak annyit tud, amennyit elmondtak neki: egy olaszországi tanulmányi kirándulás során súlyos baleset érte, repülőgéppel szállították haza, és intenzív kezelésre van szüksége. Meg egy ügyvédre.
Merthogy a baleset nem biztos, hogy baleset volt.”
Bevallom őszintén erre a könyvre az egyedi borítója hívta fel a figyelmemet, majd a fülszöveg elolvasása után, alig vártam, hogy belemélyedjek a történetbe.
A főszereplő, Jill egy kórházban ébred, teljesen összezavarodva, begipszelt lábbal, úgy, hogy nem emlékszik az elmúlt hat hétből semmire. A szülei is csak egy-egy mondatot mondanak el neki. Így nagyon meglepődik, amikor kiderül, hogy ügyvédje van, a tanulmányi kirándulás, Olaszországba, melyet annyira várt, rég lezajlott, és egy súlyos autóbaleset után repülővel szállíttatta haza az édesapja.
Az autót, melyben rajta kívül még egy személy volt, Jill vezette, és az utas nem élte túl a karambolt. Az amúgy is izgalmas történet ezen a ponton kezd még érdekesebbé válni, ugyanis a hatóságok, az ismerősök, a média és a közvélemény mind mind szándékosságot vélnek felfedezni az ütközés mögött.
A könyv úgy épül fel, hogy magunk sem tudjuk eldönteni, hogy Jill hazudik – e, mert nem akarja vállalni a felelősséget tetteiért, vagy tényleg nem tudja feleleveníteni az élete egy részét. Az egyik oldalon még a lány kálváriáját olvashatjuk, ahogy a mindennapjai telnek, még mindig a kórházban, a regény következő lapján pedig részleteket rendőrségi kihallgatásokból, évkönyvekbe írt szövegekből, Facebookon írt bejegyzésekből, hozzászólásokból. Így bontakozik ki előttünk Jill sztorija, mely tele van meglepő eseményekkel, fordulatokkal.
A történet folyamatosan pörög, az újabbnál újabb információk napvilágra kerülésével teljesen bele tudjuk képzelni magunkat a lány egyre elkeserítőbb helyzetébe. A befejezés, ahogy a regény többi része is, nagyon jól felépítve érkezik, a végén egy plusz csavarral megfűszerezve.
Ami nekem még nagyon tetszett, ugyanakkor meg is rémített, ahogy a szerző nagyszerűen ábrázolta az emberek befolyásolhatóságát a sajtó és az internet által, valamint a többség véleményével szemben álló meglátás elfojtását.
Elgondolkodtató és életszerű történet volt, egy nem mindennapi szituáción keresztül láttatva.
„Nem az számít, mi az igazság, hanem hogy az emberek mit hisznek annak.”
„Tisztában vagyok vele, hogy a világ nem igazságos hely.”
Köszönöm a könyvet a Ciceró Kiadónak!
