HAJDÚ-ANTAL ZSUZSANNA: Utánad

Nagy örömmel vártam, hogy a Léggömbök után elolvassam az Utánadot is, Hajdú-Antal Zsuzsanna ifjúsági regényének folytatását. Pontosan olyan könyv volt, ami nagyon jól esett most, teljesen kikapcsolt és feltöltött, ideális olvasmány a számomra már nehezen viselhető, utolsó, meleg nyári napokban.

Az Utánadban Dorka története folytatódik, a lány érettségi után Budapestre kerül és megpróbál kiigazodni a betondzsungel ösvényein. Dolgozni kezd és életében először egyedül lakik egy idős néni lakásában, szembesülve azokkal a kihívásokkal, amit a felnőtté válás első szárnypróbálgatásai jelentenek a biztonságot nyújtó otthonon és családi körön kívül.

Annyira megszerettem a Léggömbökben alkotott karaktereket, hogy szinte olyan érzés volt olvasni a könyvet, mintha régen nem látott, kedves ismerőseimmel találkoznék újra, boldogan merültem el a sorokban és adtam át magam a történet varázsának. Merthogy az Utánadnak varázsa van, az írónő egyedi stílusának, humorának és megragadó leírásainak köszönhetően.

Kifejezetten tetszett, hogy a korábban megismert karakterek ebben a könyvben jelentős fejlődésen mennek keresztül. Nemcsak a főhősnő, Dorka, hanem az édesanyja is, aki a kotkodáló tyúkanyóból az élet adta kényszerhelyzetben erős, önálló személyiséggé lép elő, amely sokkal árnyaltabbá teszi a figurát, mint ahogy az előző részben megismerhettük. A személyes kedvencem pedig továbbra is a lány édesapja, aki fanyar, csípős humorával, kemény, szigorú jellemével igazán tökéletesre megalkotott és nagyon szerethető karakter, aki jellemének szélsőségessége ellenére vagy pont azért is szilárdan áll a felnőttség útján elinduló meg-meg botló lánya mögött. Ezen túlmenően külön öröm volt számomra, hogy Erdély is belekerül a könyvben szereplő helyszínek közé,  ami speciel a szívem csücske.

Az Utánad tökéletes választás a mostani időszakban, amikor már mindenki kicsit vágyja is az őszt, de gyászolja is a nyarat, el lehet vele vonulni a lakás egyik sarkába, hiszen a sok humorral és szeretnivaló romantikával megírt történetet annyira elviszi magával az embert, hogy mérgelődni fog, ha valaki megzavarja a pihentető olvasásában.

Egy kicsit most gyászolom is az Utánadot, mert tényleg annyira megszerettem a szereplőket, hogy őszinte csalódást éreztem, amikor a könyv végére értem. Nagyon remélem, hogy lesz még folytatása a történetnek, mert én nagyon szeretnék még olvasni kedvenceimről.


Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2017
Oldalak száma: 270

„Váratlanul átkulcsolta a karjait a derekamon, és felkapott.
Mintha egy örökkévalóságig néztem volna le a magasból a homlokára, a piercingjén megcsillanó fényekre; orra és szája megszokott formájára, és képtelen voltam eldönteni, hogy bosszantónak tartom-e minden egyes megnyilvánulását, vagy éppen ezek jelentik számomra a biztonságot.”

A tizenkilenc éves Dorka Budapesten kap munkát, hogy támogatni tudja a családját. A lánynak nem csak a nagyvárosi léttel kell megbarátkoznia, hanem az önállósággal járó kihívásokkal is.
Új ismerősei alaposan felforgatják Dorka megszokott világát, aki egy régi barát feltűnésének köszönhetően rádöbben, hogy ideje letennie a múlt súlyos terheit, és felvállalnia élete legfontosabb szerepét, mielőtt túl késő lenne…

 

Címkék: , , , , , ,
előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizennyolc − 16 =

0 shares

Archívum

Címkék