Az én szívembe nem igazán lopta be magát ez a könyv. Viszont végre nem a csilli-villi kirakat, hanem a kőkemény, sokszor elszomorító valóság.

Lássuk csak, miről is szólt. Adott egy meleg férfi és az első szerelme. Félreértések, félelmek és magukkal hozott rossz beidegződéseknek hála, főhősünk elveszíti egyetlen nagy szerelmét. Már rég túl kellett volna ezen lépnie, mikor még mélyebbre süllyed, ugyanis volt kedvese férjhez megy egy másik emberhez, ráadásul meghívják esküvőjükre. Arthur annak érdekében, hogy elkerülje azt, hogy ott legyen e nevezetes napon, minden írói kiküldetést elvállal, melyek során rövid ideig tartó kalandokba és kultúrákba keveredik.

Azt írták szatíra. Számomra a szatíra ironikus és vicces, de ez nem volt az. Szomorú volt. Ki szereti hallgatni, ha a másik panaszkodik? Ráadásul, hogy lehet egy főhős olyas valaki, aki nem úgy viselkedik, mint egy főhős? A főszereplő bátor és nem félelmekkel teli, és ne legyen már totál depressziós, aki folyamatosan máshol keresi a boldogságot, pedig pontosan tudja, hol kellene keresnie. Viszont lehet pont ezért volt jó, mert nem akart más lenni, mert nem akart álomvilágban ringatni minket. Ez volt a valóság, amit egyre többen a mosolyok mögé rejtenek a közösségi oldalakon. Pedig nem kell mindig tökéletesnek lenni, vagy annak tűnni.

A karakterrel nem tudtam azonosulni, talán ez azért van, mert nem vagyok férfi, és nem is vagyok meleg. Persze empatikus vagyok, és szerencsére semmilyen részletesebb jelenetet nem írt le benne a szerző, ezért van az, hogy végigolvastam.

Egyszer ajánlom mindenkinek, annak érdekében, hogy erre a világra is legyen rálátásunk. Bár annyira a valóság, hogy aki eddig nem volt empatikus, az ettől a könyvtől biztosan nem lesz. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy mekkora ámítás a világunk. Jelenlegi hangulatomhoz nem igazán illet, mikor a nyakunkon a tavaszi fáradtság, ráadásul az időjárás is elég szélsőséges. Egy vidám, feltöltő napra viszont jó, egy-két nap alatt végezni lehet vele.


Kiadó: Álomgyár
Kiadás ideje: 2019
Oldalak száma: 366 oldal
Fordította: Goitein Veronika

Egy sikertelen regényíró vagy, közel az ötvenhez. Egy esküvői meghívó érkezik levélben: a fiútól, akivel együtt voltál az elmúlt kilenc évben, és aki most valaki mást jegyzett el. Nem mondhatsz igent a meghívásra, túlságosan kellemetlen lenne. És nem mondhatsz nemet sem, az olyan lenne, mint a kudarc. Az asztalodon hever még egy csomó meghívó mindenféle kiforratlan irodalmi eseményre szerte a világban.
A kérdés: Miképpen tudnál meglépni a városból?
A válasz: Elfogadod valamennyi meghívást.
Mi rossz történhetne? Arthur Less majdnem szerelembe esik Párizsban, majdnem a vesztébe rohan Berlinben, éppen csak elmenekül egy marokkói síházba egy szaharai homokvihar elől, véletlenségből ott találja magát mint egyedüli írót egy dél-indiai keresztény menedékközpontban, és egy elhagyott szigeten az Arab-tengernél épp azzal az emberrel találkozik, akivel nem szeretett volna. Valamikor ekkortájt betölti az ötvenet. És mindeközben ott van az első szerelme. És az utolsó.
Mert végül is minden szerencsétlenség, ballépés, félreértés és hiba ellenére az Arthur Less egy szerelmi történet.

 

Címkék: , , , ,
előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

7 + kettő =

0 shares

Archívum

Címkék