Nem vagyok fantasy rajongó, de néha azért elcsábulok, ha egy megragadó, különleges sztorit látok, hallok, olvasok, ilyen volt számomra a dűne.
Egy ilyen nagy hírű könyvről, mint Frank Herbert fantasy-je, amelyet már számos módon, részben, filmben is feldolgoztak, és ami ráadásul egy nagyon összetett 600 oldal leírni, hogy miről is szól, hát nem egyszerű feladat. Ez egy teljesen kitalált, a valóságtól elrugaszkodott világról, a dűnéről szól, és az ott található fűszerről, amely mindennek az alapját képezi, mindenkinek szüksége van rá, épp ezért folyamatos a harc érte, a hatalom záloga. A birodalmat az impérium irányítja, ami próbálja az egyensúlyt fenntartani a nagy házak, az űrliga, a titokzatos rend a Bene Gesserit, és Padisah császár között. Ezenkívül itt vannak még a fremenek, akik uralják a fűszert, és ők az egyetlenek, akik a homokos, szeles, viharos, víztelen, kietlen tájon valahogyan meg tudnak élni, és uralni tudják a homokférget is, ami mindent és mindenkit elpusztít, ami az útjába kerül. Egy ilyen összetett egyensúlyt nem könnyű fenntartani, a könyv ezekről a hatalmi harcokról, ármányokról, árulásról és annak következményeiről szól.
Azt szögezzük le, hogy a 2021-es film adaptációt hamarabb láttam, mint ahogy a könyvet olvastam, ez fontos adalék lehet a kritikámhoz, hiszen ez jelentősen befolyásolta a véleményemet róla. Kezdem azzal, hogy a történet egészen egyedi, különleges, még soha hasonlót sem olvastam, mondjuk nem is vagyok képben annyira a fantasy-k világával. A dűne számos kiadásban, fordításban jelent meg, amit én olvastam egyben tartalmazza a 3 részt, és a Gabo kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben.
A bevezető nagyon tömény, összetett, ha nem láttam volna a filmet, nem tudom, hogy mennyire tudtam volna magam elé képzelni ezt az egész különleges világot, illetve annyi név és idegen szó került bele. (Egyébként van szómagyarázat a végén, de így is 600 oldal volt, ami jó lassan haladt, így én bevallom, nem lapozgattam közben a végére, mert még inkább elvesztettem volna a fonalat, amit sokszor egyébként is nehéz volt felvenni.) Az első két rész számomra nem volt túl izgalmas, mivel a legújabb film adaptáció, amit láttam, az eléggé pontos, így leginkább csak a különbségekre tudtam koncentrálni, illetve a könyv által mélyebb tartalmakra, miért-ekre kaptam választ. A középső részt találtam a leggyengébbnek, ahol tulajdonképpen mindössze két fontosabb cselekmény történt. A befejezés volt a legizgalmasabb, mondhatjuk, hogy az egész könyv alatt ezt az izgalmat kerestem, ami a könyv utolsó részében várt.
Ez az a típusú olvasmány egyébként, ha mindent félre teszek, ami előtt emelem a kalapom. Viszont csak utólag gondolom így, közben sajnos többször félreraktam, párhuzamosan olvastam mellette más könyveket, és nagyon lassan haladtam vele, és hogy őszinte legyek, többször felmerült bennem, hogy akkor most végleg leteszem, de örülök, hogy nem így tettem. Nagyon precíz, kidolgozott, kezdve a történettel, a szereplőkkel és az általuk képviselt karakterekkel, az egész kitalált, különleges világgal, mindez gyönyörű irodalmisággal. 600 oldal, de totális részletességgel kidolgozva, itt nincs 1,5-es sorköz és hatalmas betűméret, ez szín tiszta munka, ami Frank Herbert számára, ha nem is elsőre, de meghozta a kívánt sikert.
Végezetül a megfogalmazás szépségére jöjjön egy példa: „Halleck fájdalmat érzett a lelkében, mintha valami heg lenne. Mintha csupán ennyi maradt volna a tegnapból, amit lemetszett róla az idő.”
Kiadó: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2021 újrakiadás
Oldalak száma: 600 oldal
Fordította: Békés András
Az univerzum legfontosabb terméke a fűszer, amely meghosszabbítja az életet, lehetővé teszi az űrutazást, és élő számítógépet csinál az emberből. Az emberlakta világokat uraló Impériumban azé a hatalom, aki a fűszert birtokolja. A Padisah Császár, a bolygókat uraló Nagy Házak, az Űrliga és a titokzatos rend, a Bene Gesserit kényes hatalmi egyensúlyának, a civilizáció egészének záloga, hogy a fűszerből nem lehet hiány. Ám ez az anyag csak egy helyen található, a sivatagos, kegyetlen Arrakison, amelyet lakói, a vad fremenek csak úgy ismernek: Dűne.
Frank Herbert legendás regénye, amely megjelenésekor elnyerte a Hugo- és a Nebula-díjat, talán a legjobb science fiction, amit valaha írtak. A Dűne hatása ma már felfoghatatlan, az elmúlt fél évszázadban olvasók milliói fedezték fel az Arrakis világának részletességét, a szöveg szépségét és a könyvben rejlő filozófiát, társadalmi és vallási gondolatokat. Herbert lehengerlő és eleven története most átdolgozott kiadásban kerül újra az olvasók elé.
„A modern science fiction egyik alapköve.”
Chicago Tribune
