Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 224 oldal
Megjelenés: 2016.
„Séverine Bonheur, a harmincas évei közepén járó párizsi hobbiújságíró örömtelen házasságban, unalmas életet él. Gyáva ahhoz, hogy otthagyja politikai karrier előtt álló, brutális férjét. Hogy ne őrüljön meg, úgy lép ki valóságból, hogy tökélyre fejleszti az ábrándozást. Aztán egy szilveszteréjszakán rejtélyes bűncselekmény áldozatává válik, és onnantól egyszerre lélegzetelállítóan izgalmas lesz az élete…
Kóbor Barbara első regényében a kiszolgáltatottság és az öntudatra ébredés állomásain vezeti végig az olvasót; szövevényesen felépített lélektani krimijében egy olyan nő agyába pillanthatunk be, aki kalickába zárt madárkaként vergődik, egészen addig, amíg valóban foglyul nem ejti egy sorozatgyilkos. Az események felpörögnek, a szereplőgárda egyre színesebb lesz, a cselekmény szálai pedig egyre kuszábbak, egészen a bravúros végkifejletig.”
Sokat töprengtem ezen a könyvön.
Ez a domestic noir műfaj („ A domestic noir a mérgező férfi-női kapcsolatokba ágyazva mesél el egy-egy bűnesetet, ám egy sor olyan témát és élethelyzetet is felvillant, ami talán nem eredményezne minden esetben szélsőséges reakciót, ám nagyon sok pár életét megnehezíti. A hűtlenségek, kisebb-nagyobb hazugságok, verbális és fizikai erőszak mellett némelyik kötet nem fél akár a tabudöntögetéstől sem. „ Forrás: http://konyves.blog.hu/2015/07/07/domestic_noir_mig_a_halal_el_nem_valaszt ) számomra nagyon izgalmas, titokzatos, de leginkább elgondolkodtató.
Egyre inkább valóságosnak és szomorúnak tartom, hogy társadalmunk ebbe az irányba rohan. A párkapcsolataink „elkorcsosulnak”, nem tiszteljük egymást, nem foglalkozunk más emberek érzéseivel, úgy általában a „párunkkal”.
Ezeket a problémákat nagyon jól megfogta az írónő ebben az elbeszélésben.
A regényt szinte két részre tudnám osztani.
Az első részben megismerhetjük Séverine-t, a főszereplőt, életét, mindennapjait. Boldogságkeresésének elkeserítő mozzanatait, amely annyira hatással van az olvasóra, hogy maga is teljesen reményvesztetté válik, letargiába esik. Egyhangúan, monotonon olvastam a művet, semmilyen fordulatra sem várva, mint a főszereplő a saját életével kapcsolatban.
Aztán jött egy váratlan esemény, mely felrázta Séverine-t és engem is. Innentől teljesen megváltozott a könyv. Pörgősebbé, izgalmasabbá, megdöbbentővé vált. A fordulatok rávilágítottak a fő feszültségforrásra a nő életében és egyre csak fokozták azt. Közben a főszereplő személyisége is lassacskán megváltozott, így egyre csak nőtt a nyomás.
Majd egyszer csak vége lett a könyvnek és elhűlve raktam le a regényt. Azóta ahányszor eszembe jut a befejezés, mindig merengek rajta pár percet.
Kóbor Barbara: Az utolsó nap éjszakája
