Bár sokaknak nem tetszett annyira ez a rész, én nem értek velük egyet. Az alap történet szerintem megint hihetetlenül jó, és két nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet: az egyik a darkweb veszélyei, a másik a katonaság rendszerének vakfoltjai.
Angela jelenleg egy átlagos zsebtolvaj, aki családi tragédiák miatt éppen lelkileg a padlón van, ám valahol ő egy rendes ember, aki átmenetileg tekint így pénzkereseti lehetőségre, ha feláll a földről, akkor meg akar változni. Egy bárban találkozik egy rendkívül udvariatlan alakkal. Úgy dönt megleckézteti, és elcseni a táskáját. Sajnos csak egy bőrkötéses füzetet talál benne, ami mint kiderül egy gyilkos naplója. Néhány oldal olvasás után Angela azonnal eljuttatja a füzetet a rendőrségnek (ezzel ő is veszélybe kerül), és az a benne lévő brutalitás miatt, Robert Hunterék asztalára kerül. A benne lévő részletes leírásokból kiderül, hogy egy őrült sorozatgyilkossal van dolguk, aki nagyon ideges lesz, és mindenáron vissza akarja kapni a könyvét. A gyilkosnak nagyon sok áldozata volt/van, pontos, kíméletlen, okos, és mindenkit halállal fenyeget, akinek köze volt a naplója ellopásában, így nem lesz könnyű túljárni az eszén.
Chris Carter pszicho thrillerjei, mindig nagyon brutálisak, ez is az, de mindig is a pszichológiára helyezte könyveiben a nagyobb hangsúlyt. Nem az jelenti az olvasók számára az izgalmat, hogy kitalálják, hogy ki a gyilkos, hanem, hogy miért teszi, amit tesz. Ez most sem volt másként, és én pont ezért szeretem.
Másik, hogy két nagyon-nagyon fontos társadalmi problémára hívja fel a figyelmet, az egyik a dark web veszélyei: a névtelenség, lenyomozhatatlanság, és hogy ezek miatt már most milyen brutális dolgok mennek ott, és amivel valamit kezdeni kell. A másik pedig a katonaság, a titkos küldetések, a megkérdőjelezhető parancsok, a kiképzés, ami gyilkoló gépekké teszi az embereket. Meddig lehet elmenni, ami a módszereket illeti, és még egy nagyon fontos, hogy mi lesz a katonákból, ha már nem lesznek katonák, a leszerelés után? Hiányzik egy jól működő protokoll, ami nem hagyja magukra az embereket a poszttraumás és egyéb szindrómáikkal a korábban megéltek miatt.
Háttér: Chris Carter, akkor írta ezt a könyvet, amikor a párja a Covid alatt sajnos meghalt, így van benne egy kis tőle szokatlan politika, harag, egy kis Covid, ami nem igazán illett ide, de szerintem ez a tényeket tekintve teljesen megbocsátható. Az is érződik rajta, hogy ebben most segítettek egy kicsit neki, hogy összeszedett legyen a könyv, és ezt vállalja, és meg is köszöni az őket támogató közegnek.
Lehet, hogy elfogult vagyok, mert imádom Chris Cartert, de nekem mindennel együtt is, tudva a hátteret, tetszett ez a könyve is. Azzal egyet értek, hogy jól jönne némi változás, talán ez a sorozat lassan véget érhetne valahogyan, hiszen ez már a 11.rész volt, és kezdhetne valami teljesen újat, de ennek még lehet lelkileg nem jött el az ideje. Remélem, hogy Chris Carternek sikerül felállnia a padlóról, én addig is támogatni fogom, mert szerintem zseniális író a kriminálpszichológiai háttere miatt.
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 328 oldal
Fordította: Szabó István
Óvakodj a szavaktól, gyilkos erővel bírnak!
Angela Wood, az ügyes zsebtolvaj csak meg akart leckéztetni egy udvariatlan alakot. Észrevétlenül elemelte a férfi táskáját, de amikor átkutatta, mindössze egy fekete bőrkötéses naplót talált benne, a lapjain pedig a legrosszabb rémálmai elevenedtek meg.
A sötét titkokat rejtő könyv Robert Hunter asztalán köt ki. A nyomozó hamar rájön, hogy egy tébolyult sorozatgyilkossal van dolga, aki különös hangok parancsára cselekszik, és választja ki az áldozatait. A rejtélyes tettes szabadon garázdálkodik, és nem örül, amiért a legféltettebb kincse a rendőrség kezére került: valakinek meg kell fizetnie érte. Hunter nyomozó váratlanul egy őrült gyilkológép önkényes játékában találja magát, amelyben minden eddiginél nagyobb a tét: nemcsak az ő élete forog kockán, de a város biztonsága is.
