Lucy Clarke előző könyvét, Az elveszetteket, együtt olvastuk Emesével és Hajnallal, és mindhárman egyetértettünk abban, hogy ugyan nehezen indult be az elbeszélés, utána viszont meghökkentő és csavaros történetet olvashattunk. Ezt a regényt most csak én egyedül vettem a kezembe és nagyon reméltem, hogy hasonló élményben lesz részem a letétele után.
Az elbeszélés egy lánybúcsú történéseit mutatja be a résztvevő hat lány szemszögéből. Már maga a helyszín is nyugtalanító – egy görög szigeten távol mindentől, egy meredély szélén álló villában bontakozik ki a cselekmény. Fokozatosan megismerjük a szereplőket, gondolataikat, titkaikat, és végig az jár a fejünkben, hogy vajon ki lesz a gyilkos? És vajon kivel fog végezni?
Az írónő folyamatos fenntartja a bizonytalanságunkat, érdeklődésünket egy-egy elejtett megjegyzéssel, kósza mondattal, ezért volt könnyebb elviselni, hogy nagyon lassan zajlottak az események. Amikor pedig végre felpörgött a történet, a szerző teljesen váratlan csavarral, nem túl szimpatikusan zárta le a sztorit. Konkrétan átverve éreztem magam. A fülszöveg teljesen megtévesztő, elő szokott fordulni, ezt el tudom fogadni, de ez a végjáték nekem nem tetszett. Ennek ellenére biztos fogok még olvasni Lucy Clarke-tól, mert a feszültségkeltésben, a lassú, de érdekfeszítő történetmesélésben kiváló írónak tartom.
„Az élet törékeny és múlékony, jórészt kívül esik az irányításunkon; mindössze annyit tehetünk, hogy jó emberekkel vesszük körül magunkat, és tesszük, amit a leghelyesebbnek vélünk.”
Kiadó: XXI. Század
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 352 oldal
Fordította: Novák Gábor
Ölni tudnánk egy vakációért!
Megérkeztünk hatan arra a gyönyörű görög szigetre, napsütötte beachekről és vérvörös naplementékről álmodoztunk, készen álltunk, hogy belevessük magunkat a szabadságba, vadul, csak mi, együtt, barátnők.
Első éjjel úsztunk a csillagos ég alatt.
Második éjjel elkezdtük a játékot a teraszon, a szikla tetején.
Harmadik éjjel az idill darabokra hullott, titkokról és hazugságokról sugdolóztunk a langyos szellőben.
Utolsó éjjel ott volt a holttest odalent, a sziklákon.
Ki volt hajlandó még ölni is?
