Nem is tudom mire számítottam, amikor nekikezdtem ennek a regénynek, de arra semmiképp sem, hogy teljesen beszippant a könyv. Sosem gondoltam volna, hogy valaki felér Agatha Christie stílusához, de Francis Duncan abszolút elérte azt a színvonalat, és rajongó lettem.
Bár a nyitóoldalon semmi sem utalt az időszakra, a nyelvezetből és a leírásokból abszolút az 1900-as évek első felére tippeltem volna, és nagyjából jól lőttem be a korszakot, hiszen a könyv 1949-ben jelent meg eredetileg. A történet egy karácsonyra készülő társaságról szól, amely semmiképpen sem nevezhető klasszikusnak, hiszen az egyből kiderül, hogy nem családtagok, hanem talán még barátnak sem nevezhető ismerősök gyűlnek itt össze. A feszültségteremtés már az első oldalakon megtörténik, megismerjük ugyanis a történet szerelmespárját, és kibontakozik a drámájuk központi témája is: a lány nevelőapja érthetetlen okból nem engedi, hogy hozzámenjen a fiatalemberhez akinek a ház minden lakójával szemben különös, rossz megérzése van. Lassan bemutatkoznak a karácsonyra készülő ház meghívott vendégei is, akiknek egyetlen közös pontja a furcsa, karakteres házigazda, a dúsgazdag idősödő férfi: Benedict Grame.
A feszültség végig ott lóg a levegőben, valami egyértelműen történni fog, a meghívott vendégek mindegyike különösen viselkedik, gyanús alak ólálkodik a ház körül, és úgy tűnik, mindenkinek van titkolnivalója. A karácsonyozni hívottak között van Mordecai Tremaine is, a kedves külsejű és ártalmatlannak tűnő idősebb úr, aki azonban nemrég azzal került a lapok címlapjára, hogy kiemelkedő szerepe volt egy gyilkossági ügy megoldásában. Hamar kiderül, hogy nem véletlenül hívták meg karácsonyozni: Grame titkárát különös balsejtelmek gyötrik. A tragédia tehát a levegőben lóg és meg is történik, így amikor karácsony éjszakáján Mordecai női sikoltozásra ébred, valahol meg sem lepődünk. Megtörténik a gyilkosság és pár kivétellel nagyjából az egész vendégsereg gyanús, az amatőr detektívnek pedig nincs könnyű dolga, ha meg szeretné találni a gyilkost.
Ugyanazt szerettem ebben a regényben, mint minden Agatha Christie-krimiben: az élvezetes leírásokat, az izgalmas és különleges karaktereket, valamint a lélektani drámát és feszültségteremtést. Akik a krimik klasszikus izgalmára vágynak, azok is csemegézhetnek ebből a könyvből, hiszen tényleg nem lehet tudni, ki a gyilkos, a történetfelépítés nagyszerű, izgalmas, végig fenntartja a figyelmet, miközben a szerző nagyszerű karakterábrázolásokról tesz tanúbizonyságot.
Ajánlom tehát ezt a regényt minden krimi és Agatha Christie-rajongónak, akik szeretnének elolvasni egy élvezetes stílusban megírt könyvet. Nagyon remélem, hogy olvashatok még más detektívregényt is Duncantől Mordecai Tremaine-ről, aki szerintem mind Poirot-nál, mint Miss Marple-nél sokkal szerethetőbb és érdekesebb figura.
Francis Duncan (eredeti nevén: William Underhill) brit író volt, aki több mint 20 detektívregény publikált 1938 és 1959 között. Duncan a Detektív Regények Aranykorának nevezett, az 1920-as és 30-as évek klasszikus detektívregények hagyományait követte, életében könyvei közepes sikert arattak, azonban a Gyilkosság karácsonyra című krimijének 2015-ös újrakiadását követően mind az olvasók, mind a kritikusok körében nagy sikert ért el.
Kiadás éve: 2022
Eredeti kiadás éve: 1949
Oldalak száma: 312
Fordította: Fügedi Tímea
A karácsonyfa alatt nemcsak az ajándékok hevernek, hanem maga a Mikulás is – holtan. Mordecai Tremaine arra készül, hogy a dúsgazdag arisztokrata, Benedict Grame idilli udvarházának előkelő vendégseregletével töltse a szentestét. Az álmos kisváros és a ház is többarasznyi hó alatt várja a karácsonyt. Amikor a vendégsereg elkölti az ünnepi vacsorát, a csillogó karácsonyfadíszek már a fán lógnak. Éjfélkor azonban a vendégek nem csupán a névre szóló ajándékokat találják a fa alatt – hanem egy holttestet is. Az áldozat pedig igencsak hasonlít a Mikulásra… A gyanú árnyéka immár mindenkire rávetül, és Mordecainak kell megakadályoznia, hogy más is halálát lelje a szeretet ünnepén.