JULIEN SANDREL: A NAP FELÉ

Minden szempontból egy közepes olvasmány volt, pedig szeretem nagyon a valós történeteken alapuló könyveket, ennek ellenére nem bántam meg az elolvasását, és viszonylag kevés időmet vette el.

Nehéz összefoglalni miről is szól úgy, hogy ne írjam le közben a cselekményt, pedig mindössze 304 oldal, viszont ez alatt sok minden történik, vagy derül ki a múltról.

A nap felé Tess, egy erős asszony és lánya életéről szól, akik furcsa segítségre szorulnak nehéz helyzetükben. Ezt a segítséget egy színésztől, Sacha-tól kapják meg, aki jobban belefolyik ebbe az ügybe, mint először szeretné, a végére talán többet is kap, mint amire valaha gondolt, pozitív értelemben. Mindeközben történik egy szörnyű tragédia Tess-el, ami mindannyiuk életét egy igazi drámává varázsolja, csak nem a színpadon, hanem a való életben.

Mintha egy teljesen kezdő szerző könyvét olvastam volna, akinek nagyon sokat kell még fejlődnie, de ezt az információt sehol sem találtam a borítón, vagy a leírásban, így kicsit átverve érzem magam. Ha nagyon szigorú akarok lenni, akkor én ki sem adtam volna még ezt az írását Julien Sandrelnek, bár a sztori egyedisége és különlegessége miatt kár lett volna veszni hagyni. Vannak szép leírások, de ezek nem simulnak a történetbe, helyenként túl van magyarázva, ami egyébként is kikövetkeztethető, máshol évek történései, pár oldalban összecsapva. Miközben egy valós katasztrófa is az alapját képezi a történetnek, tehát nagyon is valós akar lenni, mégis több életszerűtlen esemény is található benne. Tulajdonképpen az sem állapítható meg, hogy ki is a főszereplő, Tess vagy a lánya, Sienna, vagy a nagybácsit, vagy apukát játszó Sacha? A cím is megtévesztő számomra, inkább valami pozitív dologra számítottam általa, nem pedig egy ilyen drámára, aminek csupán a vége egy kis megkönnyebbülés, addig viszont görcsben a gyomor szinte végig.