„Finn Fahr apja a norvég miniszterelnök, aki nemrégiben még taxisofőrkent dolgozott. Mivel éveken át hallgatta, ahogyan az utasok a hátsó ülésen panaszkodnak, pontosan tudta, mit akarnak a választópolgárok: kevesebb kátyút az utakon, es több burgonyaszirmot a csipszeszacskóba! És nem tévedett. Talán hihetetlen, de megnyerte a választást. Ám az élet ettől még nem fenékig tejfel. Egy távoli ország diktátora érkezik hozzájuk látogatóba, és különös ajándékkal lepi meg Finn apját: neki adja az egyik fiát. Csakhogy Finn újdonsült testvére meglehetősen gyanúsan viselkedik, ráadásul az osztályukból sorra tűnnek el a gyerekek…
Lars Joachim Grimstad 1972-ben született, és arról álmodott, hogy egyszer miniszterelnök lesz belőle. Csakhogy amint lediplomázott az államtudomány szakon, politikai karrierje erőteljes hanyatlásnak indult. Sokat focizott, ráadásul nem is volt kispályás – összesen 69 meccsen játszott a norvég első osztályú labdarúgó- bajnokságban. A barátságban is nagy játékos, hiszen jó cimborája Jo Nesbo, a Doktor Proktor pukipora-sorozat szerzője, aki nem mellesleg szinten imádja a focit. Grimstad ifjúsági könyve, az Eltűnt gyerekek a megjelenés évében bestseller lett a hazájában, Norvégiában.
„Finn arra ébredt, hogy pisilnie kell. Az éjjeliszekrényen álló ébresztőóra három óra huszonnyolc percet mutatott. Félálomban kicsoszogott a fürdőszobába, majd vissza, és már majdnem újra álomba merült, amikor valami zajt hallott a földszintről. Először azt hitte, csak Kimmelim az, aki már megint nem tud aludni. Aztán eszébe jutott, hogy nincs is otthon.
Akkor biztosan apa az, állapította meg Finn, majd eligazgatta a paplant maga körül, és lehunyta a szemét. Ám egy furcsa, ziháló hang arra késztette, hogy újra kinyissa. Úgy hangzott, mint egy sárkány, ami szaggatottan lélegzi be az orrán keresztül a levegőt. Kissé bosszúsan újra kikászálódott az ágyból, és odabotorkált a lépcsőhöz, hogy megnézze, miben mesterkedik az apja odalent.
Azután megpillantotta őket.”
Először is le kell szögeznem, hogy egy nem mindennapi történettel találkoztam ebben a könyvben: a főszereplő, Finn Fahr édesapja norvég taxisofőrből lett országuk miniszterelnöke. A fiúnak ezért egy új házba, illetve egy új iskolába kell folytatni egyre szokatlanabb életét.
Egy nap, egy távoli ország diktátora Finn édesapjának ajándékozza egyik fiát, így Finn -nek lesz még egy testvére, akivel első perctől fogva jó barátok lesznek. Egy országos műveltségi vetélkedő következtében a párosuk egy lánnyal, Savannah-val egészül ki.
Eközben egyre több gyerek tűnik el otthonából, és a kis csapat nyomozásba kezd. Kutakodásuk közben Finn megdöbbenve tapasztalja, hogy szinte senki sem az, akinek látszik, valamint egy hatalmas, bizarr összeesküvés kellős közepébe került, aminek a megoldása majdhogynem lehetetlen.
Úgy gondolom, hogy a szerző ezzel az elbeszéléssel óriási társadalomkritikát alkotott, egy gigantikus tükröt tárt elénk. (SPOILER-kedvenc részemből egy idézet:
„Ahogy már említettem, olyan idős emberek vagyunk, akik nem szeretik a gyerekeket. A legtöbbünknek eleve nincs is. Ezenkívül az is közös bennünk, hogy mindig alaposan, felelősségteljesen végezzük a munkánkat, legyen az például a mások gyerekeinek a felügyelete.” )
Ez a tükör egy szokatlan szereplőkkel, furcsa cselekménnyel megírt olvasmányos, kalandos elbeszélés, ami szinte letehetetlen. Nekem kicsit sok volt ez a rengeteg furcsaság, de véleményem szerint az író pont ezzel az eszközzel érte el, hogy feltűnő legyen a műve, továbbá elgondolkodjanak az olvasók a mondanivalóján.
Ezt a regényt mind a fiataloknak, mind az idősebb korosztálynak ajánlanám! Szerintem mindannyian elgondolkodnának rajta.
Köszönöm a könyvet a Kolibri Kiadónak!
