Miután kiderült számomra, hogy Michael Robotham: Fulladás című regényének van folytatása, alig vártam már, hogy megjelenjen az Angyalarc.
Az elbeszélés középpontjában ezúttal Evie, Angyalarc, története áll, ill. Cyrus életéről és testvérével való kapcsolatáról tudunk meg egyre többet. Bevallom őszintén, annak ellenére, hogy a pszichológus múltja is szörnyű, engem Evie sorsa keserített el teljesen. Többször félre kellett raknom a könyvet olvasás közben, annyira felzaklatott. A gyermekbántalmazásra sincsenek szavak, de a gyermekprostitúció és a pedofília…huhh, nagyon nehéz volt.
Ennek ellenére nagyra értékelem Robothamet, hogy ilyen tabutémát feszegetett, ráadásul véleményem szerint nagyon jól közelítette meg: óvatosan, mégis mindenféle kerülgetés nélkül írta meg a történteket. A befejezésnél sem ringatott illúziókban, elég reálisan ábrázolta a valóságot. Már-már lehetne mondani, hogy sablonos volt a sztori, csak sajnos ezt a klisét a szerző az életből merítette.
Azt kell mondjam, nagyon megszerettem az író stílusát ezután a két könyv után, és már ki is néztem egy régebbi művét, amit addig el is tudok olvasni, míg nem jön Cyrus Haven sorozat újabb kötete.
„Szigorúan őrzött gyermekotthonnak hívják, mert tele van bűnelkövetőkkel, szökevényekkel és zakkantakkal: egyesek vagdossák vagy harapdálják magukat, mások gyújtogatnak, de vannak gyógyszerfüggők, szociopaták és pszichopaták is. A jövő sorozatgyilkosai és vezérigazgatói.”
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 368 oldal
Fordította: Fügedi Tímea
A Fulladásban megismert Cyrus Haven igazságügyi pszichológus és gyámoltja, EvieCormac Michael Robotham új thrillerében visszatérnek.
Ki Evie, a rejtélyes, múlt nélküli lány, és mielől menekül? Minél közelebb kerül Cyrus ahhoz, hogy feltárja a válaszokat Evie sötét titkairól, annál nagyobb veszélynek teszi ki a lányt, akinek ezúttal sem marad más választása, köddé kell válnia. Van olyan titok, ami jó, ha örökre rejtve marad.
