PAUL AUSTER: Az orákulum éjszakája

Lehetne attól csodálatosabb, minthogy egy író arról ír könyvet, hogy egy író könyvet ír? Számomra aligha. A Sehonnai és a Normális emberek után nem gondoltam, hogy a kiadó újra meg tud lepni valamivel, de Paul Auster: Az orákulum éjszakája című könyve abszolút telitalálat. Egyszerűen csodálatos könyv. Remekmű.

A történet szerint adott egy fiatal író, bizonyos Sidney Orr, aki nemrég jött ki a kórházból és újra tanul járni, meg úgy általában élni. Járja a nyolcvanas évekbeli Brooklyn utcáit és próbálja folytatni egy súlyos baleset után félbemaradt életét. Betéved egy kis papír-írószer boltba, ahol talál egy kék jegyzetfüzetet, ami azonnal a hatalmába keríti, megvásárolja és újra írni kezd. Miközben belelátunk abba, hogyan születik meg egy történet, amely annyira érdekes, hogy le se tudjuk tenni a könyvet, ezzel párhuzamosan Sidney Orr élete is legalább ennyire izgalmas fordulatokat vesz. A két cselekményszál egymás mellett halad és versenyre kelnek, az olvasó pedig csak kapkodja a fejét, mert egyik lebilincselőbb a másiknál. Történet a történetben, könyv a könyvben, ahol a fikció és a valóság sokszor összemosódik, de hát miből is meríthetne egy író, mint a saját életéből?

Paul Auster egy zseni. Nincs rá más szó. A stílusa rendkívüli. Nekem a könyv olvasása közben a Woody Allen filmek egyedi hangulata jutott eszembe, amiért szintén rajongok. Az érdekfeszítő, fordulatos történet mellett a narráció is vérpezsdítő. Ott sétálunk Sindey-vel Brooklyn utcáin vagy repülünk vele a képzelete szárnyán, ahol bármi megtörténhet és meg is történik. Miközben az író próbálja összerakni az élete mozaikjait, parádés figurák veszik körbe mind őt, mind könyvének főhősét, megannyi apró, ám fajsúlyos minisztori, utánozhatatlan és magával ragadó.

Ahogy a könyv, úgy az író szakmai útja sem mindennapi. Első, saját nevén publikált könyve, a különálló, egymással mégis összefüggő darabokból álló New York trilógia első része már a nyolcvanas évek végén világhírűvé tette, holott annak idején tizenhét kiadó utasította vissza. Ma már az irodalmi közvélemény Paul Auster-t a Nobel-díj legnagyobb várományosai között tartja számon. A XXI. Század Kiadó új szerzői sorozatban jelenteti meg a műveit, most legutóbb Az orákulum éjszakáját, legnagyobb örömömre. Nem tagadom, Paul Auster rajongó lettem. Ugyan ez az első, de biztos, hogy nem az utolsó könyv, amit tőle olvastam.

A könyvet ezen a linken érhetitek el.


Kiadó: XXI. Század
Kiadás éve: 2019
Oldalak száma: 304
Fordította: Pék Zoltán

Súlyos ​balesete után a kórházból kiengedett író, Sidney Orr sehogy sem találja helyét a világban. Egyetlen járható út kínálkozik számára: megpróbál az írás segítségével visszatalálni önmagához. Csakhogy történeteinek szereplőivel együtt ő is egyre kilátástalanabb, bizarr helyzetekbe kerül. Ráadásul felesége furcsán, érthetetlenül viselkedik, legjobb barátja pedig megbetegszik. Sidney egyedül próbálja meg kibogozni a dolgokat, igyekszik megoldást találni, s író lévén ezt egyszerre műveli a valóságban és a képzeletben. Kétszeresen elveszett ember: utat vesztett a világban és a fikcióban, elkeseredetten keresi Ariadné fonalát. A népszerű amerikai író, Paul Auster legújabb regénye betekintést enged az író műhelyébe: láthatjuk, hogy egyes szavak, apró incidensek hogyan terelik új és új irányba az alkotó gondolatmenetét, hogyan kelnek önálló életre és burjánzanak az asszociációk, melyek ellenpontozzák, kiegészítik vagy épp tükrözik a főcselekményt. Minden történet számtalan történetre bomlik, az élet és a fikció óhatatlanul összenő, hatással van a másikra. Az író, a feleség és a legjobb barát sorsa a jelenben fonódik egybe, de a számtalan közbeiktatott szereplő és az ő történetük révén kiderül, hogy mindenki vak vagy elvakult, hogy az érzelmek éjszakai sötétséget vonnak körénk, és hogy a jövő már a múltban elrendeltetett.

Címkék: , , , , , ,
előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizennégy + húsz =

0 shares

Archívum

Címkék