A téli szabadság alatt elolvasott 3 skandináv krimi közül Stina Jackson: Ezüstút című könyve tetszett a legjobban. Bár nyelvezetében számomra ez sem ér fel az általam nagyra tartott Anders de la Motte stílusához, de összességében egy érdekes, izgalmas történetet olvashat az, aki ezt a könyvet választja.
Stina Jackson egy kis svédországi településen született, majd 2006-ban az Amerikai Egyesült Államokba költözött a férjével. Itt írta meg első, debütáló regényét, az Ezütstutat, amely 2018-ban elnyerte a Svéd Krimiakadémia legjobb kriminek járó díját, 2019-ben pedig az Üvegkulcs-díjat.
A könyvben Lelle Gustafsson – nekem csak jó pár oldal után esett le, hogy ez egy férfi név – útitársául szegődünk, aki 3 éve kutat a nyomtalanul eltűnt lánya, Lina után. Lelle minden nyáron az Ezüstutat járja autójával, ugyanis Lina innen tűnt el. A folyóként kanyargó hegyi utat, azért hívják Ezüstútnak, mert ez köti össze Glimmerskräske települését a többi kis faluval. A történet másik szála Meja viszontagságait mutatja be, aki édesanyjával költözik az erdő melletti, kis svéd településre.
Lelle egész élete tönkrement, mivel nemcsak a felesége hagyta el azért, mert őt hibáztatja Lina eltűnése miatt, a férfi is magát okolja. Glimmerskräske lakói bolondnak tartják az Ezüstutat megszállottan járó férfit, aki a rendőrök türelmét is próbára teszi. Amikor azonban újabb lány tűnik el a környékről a kis település felbolydul, Lelle megszállottsága pedig a tetőfokára hág, mivel meggyőződése, hogy ugyanaz az emberrabló csapott le ismét, aki Linát is magával vitte.
Bár a nyelvezetet itt sem mondanám kifejezetten szépnek, azonban sikerült élethű és érdekes karakteket megalkotni. Itt van elsőként Lelle, a megtört férfi. Lánya eltűnése óta cigin és kávén él, meggyőződése, hogy ő fogja megtalálni Linát, azért minden nyáron egész nap és egész éjjel utána kutat. Felesége elhagyta egy másik férfi kedvéért, az emberek kerülik, egyetlen barátja egy helyi rendőr, de néha neki is elege van belőle.
A másik izgalmas karakter Meja, aki csaknem 18 évesen sokkal érettebb, mint a mentális zavarokkal küzdő, labilis anyja, akivel egyik napról a másikra élnek. A nő azért cipelte magával a lányát ebbe a kis faluba, mert úgy döntött, hogy egy interneten megismert, helyi férfival kezd új életet. A magányos lány az erdőben találkozik egy titokzatos fiatalemberrel, akibe hamarosan bele is szeret, és problémás anyja elől hozzá költözik. A fiú családja azonban legalább annyira furcsa és titokzatos, mint a sűrű erdővel borított magányos táj, ahol élnek. A realisztikus leírásoknak köszönhetően mind Meja, mind Lelle élete nagyon élethűen rajzolódik ki előttünk, szinte ott ülünk mellettük a házban, érezzük, látjuk, amiket ők éreznek és látnak.
A befejezés nem volt meglepő, de mivel az írónő lépésről lépésre építette fel a karaktereit és a történetet, a végkifejlet abszolút hihetőre sikeredett. Egyetlen pici dolog nekem azért picit hibázott a végén, mivel az egyik szereplő egy olyan döntő lépésre szánta el magát, amely az eddig ábrázolt személyiségétől szerintem kissé életidegen volt. Ezt leszámítva az Ezüstút egy fordulatos, izgalmas krimi, főként azoknak ajánlom, akik számára inkább a történet és nem a nyelvezet a fontos.
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2019
Oldalak száma: 320
Fordította: Dobosi Beáta
Lelle három éve azzal tölti a fehér éjszakákat, hogy az Ezüstutat járja. Innen tűnt el ugyanis nyom nélkül a lánya, akit megszállott módjára keres. A gyermeke elvesztése miatt átélt megrázkódtatás alapjaiban rengette meg az életét: elhanyagolta magát, és ráment a házassága.
A hányatott sorsú Meja és édesanyja az Ezüstút mentén fekvő, apró Glimmersträskbe költözik. Meja nem igazán érzi jól magát a bőrében, ám hamarosan megismerkedik egy helyi fiúval, és életében először fülig szerelmes lesz. Amikor beköszönt az őszi sötétség, és egy újabb lánynak vész nyoma, Lelle és Meja sorsa lassan összefonódik.
Az Ezüstút izgalmas lélektani thriller, amely egy kis településen játszódik, ahol ugyan mindenki ismer mindenkit, sokan mégis súlyos titkokat őriznek. Lelle és Meja drámai története megmutatja, hogy akkor sem szabad feladni, amikor a legnagyobb a sötétség.
