Aki rendszeres olvasója a blognak, tudja, hogy óriási Sapkowski-rajongó vagyok. Így hát nagyon vártam a harmadik Vaják könyvet, amelyet pár nap alatt ki is olvastam. A Vaják-sorozat Tündevér című kötete számomra picit más volt, mint az eddigiek, így végül felemás érzéseim vannak az elolvasása után.
Szóval ennek megfelelően az első negyven oldalon nem is találkozunk Geralttal. Majd végre felbukkan, és Kaer Morhenba, a vajákok várába viszi Cirit. Nekem legjobban ezek a részek tetszettek, hiszen olyan élethűre és szerethetőre lettek megalkotva az itt szereplő karakterek és maga a helyszín, hogy szinte én is a várban éreztem magam. Ezt követően azonban sajnos Geralt és Ciri útjai szétválnak, a kislány Nenneke szentélyébe megy tanulni, ahol nem más lesz a személyes tanítómestere, mint Yennefer. Ezek részek is nagyon érdekesek voltak, főként, mivel lehetőségünk lett rá, hogy kicsit jobban megismerjük a varázslónőt.
Mint említettem, a Tündevér merőben más, mint az előző két kötet. Egyrészről ugye bővülnek a nézőpontok, már nem csak Geralt szemszögéből halljuk a történetet, hanem másoktól is. Másrészről pedig a kis történetek helyett itt már inkább a nagy egész sztori kezd kirajzolódni, amelyben kiemelt szerepe van Cirinek, akinek titokzatos képességeiről még nem tudjuk eldönteni, hogy megváltást hoznak-e avagy pusztulást, valamint az őt üldöző titokzatos varázslónak, aki semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy a nyomára leljen.
Ami számomra picit idegesítő volt, az a rengeteg leíró rész és elmélkedés, ami az előző könyvekre egyáltalán nem volt jellemző. De talán ez a fantasy-sorozatok sajátja, azt hiszem George R.R. Martin is valahol a negyedik kötet körül kezdett bonyolult, sehova sem vezető sztorikat és végeláthatatlan leírásokat gyártani. Ettől függetlenül Sapkowski természetesen továbbra is zseniális, a Vaják pedig számomra a Trónok harcával és a Gyűrűk urával egyenértékű epikus mű, és izgatottan várom a következő könyvet, mivel a Tündevér olyan sejtelmesen lett meg írva, hogy a rajongóknak nem maradt más, mint elrohanni a boltba, és megvenni a folytatást. Ha ez volt a cél, remekül sikerült.
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 376
Fordította: Kellermann Viktória
Az emberek, törpök, manók és tündék több mint száz esztendőn keresztül éltek békében egymás mellett. De ennek a békének vége, és a fajok ismét egymás ellen – és maguk ellen – harcolnak.
Ebben a viharos időben születik egy gyermek, akire a világ összes vajákja várt. Ciri a Cintrai Nőstényoroszlán, Calanthe királyné unokája. Különös hatalmakkal és még különösebb sorssal van megáldva, mert egy jövendölés Lángnak hívja őt: lángnak, amely örökre megváltoztatja a világot – jó vagy rossz irányba…
Ríviai Geralt, a vaják magával viszi Cirit a vajákok központjába, de Ciri egyáltalán nem hasonlít a többi tanítványhoz. Nem kell keresztülmenjen az átlagos vajákok számára a természetfeletti képességek eléréséhez szükséges mutációkon, amelyek gyakran kiirtják az érzelmeket és az emberi érzékenységet. Ciri valami egészen egyedülálló.
Ahogy a politikai helyzet egyre baljóslatúbbá válik, és a háború fenyegetése szinte már kézzel fogható a vidéken, Ciri megtanulja a hatalmát azok támogatására használni, akik szembeszállnak a gonosszal. De több segítségre van szüksége, mint amennyit a vajákok adhatnak neki: amint Geralt és ő elhagyják a vajákok központját, olyasvalaki veszi üldözőbe őket, aki pontosan érti a prófécia tartalmát – és pontosan tudja, mire képes Ciri.
Lehet, hogy Geralt ezúttal ellenfelére akad?