A fiatal angol írónő már tavaly levett a lábamról bemutatkozó első könyvével, A familiárisokkal, így nem is volt kérdés számomra, hogy A lelencet is elolvasom. Nem csalódtam. A borító természetesen ugyanolyan csodás, mint az összes többi KULT könyv esetében, és most is igaz, hogy a belső ugyanolyan szívet melengető, mint a külső.
Szerencsére ez a regény is a múlt században, egészen pontosan a 18. században játszódik. Az írónő ezúttal is remekül ábrázolja a környezetet és kiváló érzékkel teremti meg a hangulatot: valóban az 1700-as évek koszos, büdös, halszagú Londonjában éreztem magam. Itt él főhősnőnk, Bess Bright, aki garnélarákot árul. A fiatal lány E/1-ben meséli el a történetét: egy alkalmi kalandból kislánya születik, akit szerény körülményei miatt árvaházba kényszerül adni. 6 évvel később Bess összekuporgat annyi pénzt, hogy kiváltsa a gyermekét, azonban legnagyobb döbbenetére arról tájékoztatják, hogy a kislányt már elvitte 6 évvel ezelőtt. A fiatal nő első kétségbeesését követően mindent elkövet, hogy kiderítse, ki vitte el a gyerekét.
Ezután megismerjük Mrs. Callard-ot, a fiatal özvegyet, aki a világtól elzárkózva él London külterületén 6 éves kislányával. Az árvaház fiatal orvosának közbenjárására felfogadja Bess-t a kislány mellé, és ezzel mindnyájuk sorsát megpecsételi.
A lelenc egy igazi csemege. A gyönyörűen megírt történetet élvezet olvasni. Tetszettek a karakterek, kiváltképp Mrs. Callard, akinek összetett személyisége igazán izgalmasra sikeredett. A vége abszolút happy end, amibe mondjuk elfért volna egy csavar. De összességében az írónő hozza a jól bevált formulát: múlt századi Anglia, izgalmas női karakterek, realizmus. Tökéletes őszi olvasmány.
Kiadó: 21. Század
Kiadás éve: 2021
Fordította: Simonyi Ágnes
Oldalak száma: 352
Két nő, akiket összeköt egy gyermek és egy titok, amely mindent megváltoztat.
London, 1754. Hat évvel azután, hogy törvénytelen gyermekét, Clarát megszülte és a lelencházban hagyta, Bess Bright visszamegy lányáért, akit nem is ismer. Attól tart, hogy Clara nem is élte túl a csecsemőkort, de kiderül, hogy a kislányt valaki már örökbe is fogadta. Bessnek tótágast áll az élete, miközben igyekszik kideríteni, hogy ki fogadta örökbe Clarát – és miért.
Bess szállásától nem messze, London külterületén él egy fiatal özvegy, aki már egy évtizede nem hagyta el az otthonául szolgáló nagy, komor házat. Orvos barátja – aki a lelencházban dolgozik – rábeszéli, fogadjon pesztrát a lánya mellé. Az özvegy azonban nem biztos benne, hogy jó ötlet beengedni egy idegent az életébe. A múlt fenyegető árnyai azzal riogatják, hogy feldúlják gondosan elrendezett világát.
Egy csodás dizájnnal ellátott termék.
A tartalom kevésbé.
Írták masutt, hogy van az írónőnek sokkal jobban sikerült alkotása ettől, ez konkrétan kiszámítható, unalmas.
Mrs. Callard karaktere 1 bites. A probléma feloldása egy gyomorforgatóan rózsaszín happy end, sajnálom, de ez nem sikerült az írónak.
Köszi Ella a véleményt. 🙂 Nekem tetszett. Nem életem könyve, de azért nem mondanám ennyire tragikusnak sem. 🙂 Az írónő másik regénye, amit én olvastam a Familiárisok, erről is írtam kritikát, nem gondolnám, hogy ettől sokkal jobb volt. Melyik könyvére gondolsz ami jobb ettől?