ANDERS DE LA MOTTE: Végzetes nyár

A Végzetes nyár a Scane-tetralógia első része, ennek ellenére úgy alakult, hogy én ezt olvastam el utoljára. A történet az írótól már megszokott két idősíkon fut, 1983-ban és 20 évvel később. Ezek között pedig kétségbeesett hangvételű szerelmesleveleket olvashatunk, de a szerző kilétét csak a könyv végén fedi fel de la Motte.

A történet 1983 nyarán indul. Az első pár sor, amikor az ötéves Billy szemszögéből látjuk az eseményeket, meglehetősen nyomasztó volt számomra. Később az író nézőpontot vált, a helyi zsaru lesz a narrátor. Tőle tudjuk meg, hogy Billy eltűnt. A férfi mindent elkövet, hogy megtalálja Billy-t, azonban erőfeszítései nem járnak eredménnyel.

20 évvel később Billy nővére, Veronica gyászterapeutaként dolgozik Stockholmban. Eltűnt testvérének és tragikus körülmények közt elhunyt édesanyjának emléke, valamint balul sikerült párkapcsolatának súlya gyötri, emiatt bizarr élvezetet lel mások gyászában. Egy nap egy titokzatos fiatal férfi tűnik fel a gyászcsoportban. Az általa elmondottak kísértetiesen hasonlítanak Billy történetéhez és Veronica gyanakodni kezd, hogy talán az eltűnt testvére tért vissza hozzá. Igyekszik közelebb kerülni az idegenhez, ezzel azonban a munkáját kockáztatja. Végül a lány a titokzatos fiú kíséretében visszatér a szülőfalujába, az Isten háta mögötti kis svéd faluba azzal a szándékkal, hogy kideríti az igazságot Billy-ről.

A fogadtatás azonban nem éppen az, amire számított. A családjának többi tagja nem szeretné, hogy bolygassa a múltat. Sem apja, sem befolyásos nagybátyja, de még a rendőr bátyja sem támogatja az ötletet. Veronica azonban nem adja fel, egyre mélyebbre ás a múltban, hogy kiderítse az igazságot.

A fojtogató hangvételű krimi története lassan hömpölyögve bontakozik ki, de la Motte érzékletes leírásainak hála azonban nagyon élvezetes olvasmány. Súlyos titkok, tönkrement életek és meglepő fordulatok jellemzik a regényt. A történet vége meglepő és szívszorító. Bár nekem nem ez a kedvenc részem a tetralógiából,  ezúttal is izgalmas és profin megírt skandináv krimivel van dolgunk.


Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2017
Oldalak száma: 360
Fordította: Dobosi Beáta

1983-ban, egy nyár végi, fülledt éjszakán az ötéves Billy eltűnik egy világvégi svéd tanyáról, és csak a cipőjét találják meg a környező kukoricaföldeken. Hiába keresik hetekig, a kisfiú nem kerül elő, és a faluban rosszindulatú pletykák kelnek szárnyra. A gyanúsítgatások azonban nem segítenek megoldani a rejtélyt, ezért a rendőrség hosszas tanácstalanság után kénytelen eredménytelenül lezárni a nyomozást.
Húsz évvel később az eltűnt kisfiú nővére, Veronica pszichológusként dolgozik Stockholmban. Egy nap a terápiás csoportjához csatlakozik egy fiatalember, aki nem tudja feldolgozni gyermekkora legnagyobb veszteségét: a legjobb barátja eltűnését. A története egybevág Billy esetével, ráadásul a férfi kísértetiesen emlékezteti Veronicát az öccsére. A nő tudja, hogy rég behegedett sebeket tép fel a kutatással, mégis úgy dönt, hogy annyi év után hazalátogat, és kideríti, mi történt azon a végzetes éjszakán.

Címkék: , , , ,

Kapcsolódó bejegyzések

előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

kettő × 1 =

0 shares

Archívum

Címkék