J.D. Barker: Szíve ​helyén sötétség

Nagyon “féltem” elkezdeni ezt a könyvet, mert a fülszöveg alapján komoly pszichothrillerre számítottam, és mostanában inkább valami könnyűre vágytam. Ráadásul J.D.Barker összes regénye kedvenc volt, tehát még rendkívül magas elvárásaim is voltak a regénnyel szemben.

A történet több évet ölel fel, miközben több szemszögből, több szálon keresztül bontakozik ki a cselekmény. Sőt az író különös jegyzőkönyvekkel teszi még bonyolultabbá, izgalmasabbá az elbeszélést, amik látszólag abszolút nem illenek a képbe. Egy dolog viszont biztos: augusztus 8.
Jack Thatch 8 évesen, augusztus 8-án ismerkedik meg Stellával egy temetőben, a fiú részéről ez szerelem első látásra, viszont hiába látogatja folyamatosan a sírkertet, a lánnyal évente egyszer ezen a nyári napon találkozik. Mindeközben a rendőrség évek óta nyomoz szokatlan gyilkosságok miatt, amik minden évben augusztus 8-án történnek.  A cselekmény előrehaladtával sorra derülnek ki különös összefüggések nem csak a nyomozóknak köszönhetően, hanem Jack kutakodásának eredményeképp is.
Ami azt eredményezi, hogy végig olyan érzése van az embernek olvasás közben, hogy minden mindennel összefügg, mégsem találja a kapcsolódási pontokat, a megoldásról nem is beszélve.

J.D.Barker végig fenntartja a figyelmünket, olykor belecsempész a történetbe egy kis borzongást. Viszont mintha nem lenne annyira pörgős, mint amihez eddig szoktam tőle, lassabban bontakozik ki a cselekmény. Az utolsó 150 oldalra mondanám csak, hogy hasonlít valamelyest A negyedik majom trilógiához. Ugyanakkor, érzésem szerint, minden szónak muszáj ott lennie, jelentősége van, és nem lenne olyan jó a mű, ha pár oldalt lefaragott volna a szerző. Úgyhogy ne ijedjünk meg a regény terjedelmétől, és ne hasonlítgassuk az író előző könyveihez, mint ahogy én tettem, mert a maga misztikus hangulatával rendkívüli krimi/thriller lett belőle.


Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 720 oldal
Fordította: Bosnyák Edit

Jack ​Thatch gyerekkorában találkozik először Stellával, a titokzatos, nyolcéves kislánnyal, akinek sötét haja és még sötétebb szeme van, és magányosan ül egy padon a temetőben a kedvenc könyvét szorongatva. A találkozásukból megszállottság lesz: Jacknek állandóan a lány körül forognak a gondolatai, és végül egy évvel később újra megpillantja, ugyanazon a padon a temetőben, ám Stella hamarosan ismét eltűnik.

Közben az egyik sikátorban egy férfi holttestére bukkannak. Az eset meglehetősen rejtélyes: a teste mindenhol borzalmasan megégett, viszont a ruhái épségben maradtak, ami képtelenségnek tűnik. Faustino Brier nyomozó tudja, hogy nem ez a férfi volt az első áldozat, aki így halt meg, és nem is ő lesz az utolsó. Brier azt is tudja, hogy pontosan egy év múlva kell majd keresniük a következő áldozatot, hacsak nem akadnak előbb az elkövető nyomára.

Egy kisfiú, akit mindenki csak „D” alanyként ismer, egy világtól elzárt, gondosan őrzött, sötét laboratórium mélyén várakozik, cseperedik és tanul. Senkivel nem beszélhet, és nem ér hozzá senki. Borzalmas erő lakozik benne, ezért azok, akik bezárták, sohasem fogják kiengedni.

A szereplőket elképzelhetetlen szálak kötik össze egymással.

A Szíve helyén sötétség mesteri alkotás, hamisítatlan Barker. Stílusa a korai Stephen Kinget és Dean R. Koonz-t idézi. Felejthetetlen történet, ami bekúszik az ember bőre alá, és késő éjszakáig olvastatja magát.

Címkék: , , , , ,

Kapcsolódó bejegyzések

előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenhét − 12 =

0 shares

Archívum

Címkék