Nagyon szeretem a népmeséket, és a népmesei elemekből inspirált regényeket, ezért nem volt kérdés számomra, hogy elolvasom Basa Katalin: A névtelen királynő című könyvét.
A történet valahol elég rendhagyó és mégis különleges, népmesei figurák a mai Budapesten keverednek kalandokban, így a régi és az új mosódik össze ebben a kortárs urban fantasyban.
A főszereplő egy fiatal lány, Lona, akit keresztanyja nevel fel, és aki hamar rájön, milyen sok különleges képessége van. Például belelát az emberek, az állatok és egyéb lények lelkébe, majd azonnal rájön az igazi nevükre is. Ha pedig a nevükön szólítja őket, akkor nem tehetnek mást, mint feltételen engedelmességgel tartoznak neki.
A regény eleje számomra picit döcögősen indult, és őszintén szólva, ha nem könyvkritika végett kezdtem volna bele az olvasásba, akkor bizony abba is hagyom. Sok volt az eseménytelen, elbeszélő leírás, ami így száraznak és unalmasnak hatott. De jól tettem, hogy nem adtam fel, mert pár ingerszegény oldal után végre beindult a történet. Lona találkozott egy démonnal, aki meg akarta ölni, de a lány kimondta a nevét és ezzel a szolgájává tette.
Itt lépett a színre a könyv legérdekesebb karaktere, Dubh Sgathan, Rígh Uige, a kelpie. Nemét tekintve férfi alakban jelenik meg, mégpedig egy igen jóképű, sötét hajú férfi képében, de elmondása szerint csak azért, mert tudja, hogy Lonának ez a vágya. Valójában egy csontvázló, a kelpiek ura, aki bárkit széttép és felfal. Különös kapcsolat szövődik kettejük között, s számomra ez a kettős volt a könyv legérdekesebb szála.
Mindenki Tündér Ilona, a tündérkirálynő visszatéréséről tart, aki a mesékkel ellentétben korántsem jóságos, hanem az a célja, hogy elpusztítsa az embereket. Szóval ebben a történetben a tündérek gonoszak, a boszorkányok nem különben.
A királynő elszánt ellensége a Wesselényi-klán, akik régóta próbálják féken tartani Tündér Ilonát. A feladat nem egyszerű, hiszen a tündérek és boszorkányok hamis ígéretekkel sok embert is elcsábítanak, akik így tudattalanul is az ő szolgáik lesznek.
A helyszín Budapest, különösképpen a Duna, ahol a tündérek és a királynő él, és ahonnan rendszeres támadást indít az emberek világa ellen. Hamarosan feltűnik Miklós is, a legifjabb Wesselényi sarj, aki szintén különleges erővel bír, és első látásra bele is szeret Lonába.
De vajon sikerül-e Lonának és Miklósnak megfékeznie a királynőt? És megússzák-e épp bőrrel? Izgalmas kalandnak néz elébe, aki nekivág ennek a regénynek, amiben táltosok, tündérek, démomok és boszorkányok harcolnak egymással. Aki pedig elolvasta a könyvet és még olvasná tovább, annak jó hír, hogy folytatása következik.
A kötet különlegessége, hogy a szerző grafikus is, és az ő egyedi illusztrációi díszítik az könyvet és a borítót. Mivel én e-bookban olvastam, ezért ezt nem tudtam eredeti szépségében megtekinteni. Ja és még egy kellemetlenség: nekem az e-book olvasómban szörnyen picik voltak a betűk, és nagyítani se tudtam rajtuk. Ennek ellenére a regény érdekes olvasmány volt. És tudjátok, a jelszó: Olvassatok kortárs magyar irodalmat!
Kiadó: Underground
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 326
Basa Katalin urban fantasyja a népmesékből nőtt ki, a magyar népi hitvilág a gyökere. A tündérek a vízben élnek, átkokat szőnek, a boszorkányok saját, fekete útjukat járják, a táltos pedig a Nap fiaként egyensúlyra törekszik, mert az emberek világában rendnek kell lennie. Ám ez a rend felborul, amikor a bosszúvágytól megkeseredett tündérkirálynő ki akar törni a börtönéből – ahová a gyermekei zárták – azért, hogy árvizet támasszon. A hírre egyik leszármazottja hazatér Budapestre, de ahhoz, hogy kiigazodjon a jelenben, előbb fel kell derítenie a múltját. Milyen jövő várhat Lonára, akiben a tündérek és az emberek ereje egyesül? A mesék igazságát neki is meg kell tanulnia – először is, a gonosz létezik; másodszor, a gonoszt le lehet győzni; harmadszor pedig a gonoszság legyőzéséhez nem kell szépség vagy gazdagság, csak egyvalami: jósággal teli szív. A kötetet és a borítót a szerző linómetszéssel készült illusztrációi díszítik.
