CHERYL STRAYED – Vadon

Többször elmentem mellette a boltban, mivel a filmet már láttam, – ami szintén nagy hatással volt rám – most mégis elolvastam, mert úgy éreztem jól esne egy kis lelki fröccs.  Tudtam, hogy ez a történet már évekkel ezelőtt sokat adott nekem a megható küzdelemmel és a nyers őszinteségével. A könyv pedig általában jobb, mint a film, szóval belevágtam.

Cheryl nehéz gyerekkora után váratlanul meghal édesanyja, akire egész életében számíthatott és támaszkodhatott. Innentől kezdve lejtmenetben fordulnak körülötte rosszra a dolgok, drogok, érthetetlen kapcsolatok, még végül eltaszítja az utolsó embert is, aki szereti, a férjét. Önmagát hibáztatja, és nem tudja merre tovább, még egy boltban meglát egy a Pacifikus Túraösvényről szóló könyvet. Vajon ő találta meg az utat, vagy az út talált rá? Cheryl óriási fába vágja a fejszéjét, talán túl nagyba is, amikor vállalja, hogy egy 1100 km-es szakaszon végigmegy, hogy vezekeljen, hogy felejtsen, hogy megbocsásson. Innentől kezdve már nem csak a túráról szól a könyv, hanem a lelkében lejátszódó folyamatokról is, amivel újra visszatalál önmagához.

1100 km 3 hónap alatt egy olyan ember számára, aki korábban sosem túrázott, ráadásul a fizikai állóképessége és tapasztalata is a nullához közelít. Nem semmi vállalkozás egyedül nekivágni egy ilyen útnak. Mégis úgy érzi az ember: Ez igen, le a kalappal! Mi mikor indulunk? Biztosan sok olyan élményt és tapasztalatot adna, ami egyszeri és megismételhetetlen. De nem is kell nekünk is megtenni, hiszen a könyv olyan, mintha mi is ott lennénk vele, kívülállóként, a háttérben meghúzódva. Egyszerre szurkolnánk neki, néha megölelgetnénk, vagy éppen megmentenénk. Cheryl sok rossz döntése, és hibái ellenére is szerethető karakter, és már az elejétől azt kívánja az ember, bárcsak sikerülne neki kijönnie a lejtőből. Hogyan tudta ezt elérni az írőnő? Brutális őszinteséggel, olykor nyersen és felkavaróan leírva a kőkemény igazságot.

Ez egy igazi utazás és egy belső utazás is egyben, amiben a legfőbb tanulság, hogy tudj megbocsátani, kezdve önmagaddal és a múltaddal, azért, hogy újra rátalálj a jövődre. Ez azonban nem ilyen egyszerű, a könyv eleje nagyon nyomasztó, sőt az út is tele van megpróbáltatásokkal, elágazásokkal, sérülésekkel, hólyagokkal, fájdalmakkal. „Szörnyeteget” nem olyan könnyű végleg ledobni, nehéz a minket nyomó súlyoktól megszabadulni.

Végezetül csak annyit, hogy a könyv sokkal jobb és sokkal mélyebb, mint a film. A tv előtt is sírtam, de a könyvet 3 hétig olvastam és még most is emésztgetem.

 


Kiadó: Helikon Kiadó
Kiadás éve: 2019
Oldalak száma: 548 oldal
Fordította: Gázsity Mila

Se ​szeri, se száma az olyan könyveknek, amelyek a középosztály középkorú tagjainak életválságáról szólnak. Többnyire önmagukat keresik, és e célból hosszú, fáradságos utakra is vállalkoznak. Vannak, akik befelé utaznak, a lélek mélységeit kutatják, mások valóságos utazásra indulnak, testüket és lelküket egyformán próbára teszik. Ők a zarándokok, akik a világ zarándokútjait járják, az El Caminót, ellátogatnak Rómába, Lourdes-ba, Nepálba. Útjuktól legalább annyira remélnek kalandokat, élményeket és szerelemet, mint lelki megbékélést. Első pillanatra a Vadon hasonló krónikának tűnik. Ám a szerző se nem középosztálybeli, se nem középkorú. Cheryl Strayed útja szeszélyes ötlettel indul, de ő ehhez a szeszélyhez makacsul ragaszkodik. Anyja hirtelen jött betegsége után Strayed élete viharos sebességgel hullott szét. Családi kötelékei meglazultak és eltűntek, házassága megromlott. Életének következő éveiben egymást érték a kudarcok. Egyedül maradt mindenféle értelemben. Egy sportboltban esett pillantása a legjelentősebb amerikai túraútvonalról szóló útikönyvre. Elolvasta a szöveget: a túra teljesítése először csak homályos ötlet volt, majd egyre inkább alakot öltött, végül világos célként rajzolódott ki előtte. Zarándoklata 1100 mérfölden és három hónapon át tartott, mégpedig igen zord körülmények között. Szánalmasan felkészületlen volt erre a megpróbáltatásra, testileg és lelkileg egyaránt. Kötetében kiváló láttató erővel idézi fel a hosszú gyaloglás keserves és felemelő pillanatait. Szenvedett a fájdalomtól, az izomláztól, a magánytól és az állandó éhségtől. A külső utazás, a távolság, a természet és a test meggyötörte, a belső viszont felemelte. Újfajta tisztelet és csodálat ébredt benne: útja végigjárása elsöprő és alapvető élményt jelentett számára.

Tags: cheryl strayed, ezer mérföldes utam önmagamhoz, helikon kiadó, pacifikus túraösvény, vadon

Kapcsolódó bejegyzések

előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

2 + tizennégy =

0 shares

Archívum

Címkék