Majdnem úgy volt, hogy nem olvasom végig, az első 400 oldal dög unalom. A felénél merült fel először bennem, hogy kezdek kíváncsi lenni a végére. Vártam, reménykedtem benne, hogy előkerül majd valami váratlan fordulat.
Volt már olyan érzésed egy könyv kapcsán, hogy nem igazán van kedved elővenni, és bármikor el lehet terelni a figyelmed? Na, nekem ez a könyv ilyen volt. Túl hosszan el lett húzva a történet, szinte elvesztem a részletekben. Becsapva érzem magam, hiszen annyira fel van sztárolva az írónő és maga a könyv is.
A regény Grace Marksról szól, egy mélyszegénységből, nehéz körülmények közül érkezett nőről, akit gyilkosságért elítélnek 1840-ben. Védője elmeállapotára hivatkozva eléri, hogy ne akasszák fel. A történet arról szól, hogy évekkel később egy pszichológiával foglalkozó orvos, ki akarja deríteni valóban volt-e valami a nő elméjével, vagy csupán jó színész. Minden nap beszélget vele a börtönben, míg Grace elmeséli az egész életét és az aznap estét is, amikor állítólag, vagy nem állítólag megölte munkaadóját és a házvezetőnőt is.
Ami pozitívat tudok benne felfedezni az az, hogy nagyon részletes és kidolgozott a kor megjelenítése, a tárgyak, a tájak, az eszközök, a szóhasználat. De talán ez is el lett túlozva, egy idő után eljutsz arra a pontra, hogy kit érdekel, milyen illata volt aznap a levegőnek, és pontosan milyen ruhát viselt valaki tetőtől talpig. Egy régi történetre ki emlékszik ennyire részletesen, úgy hogy évekkel az eset után történik a meghallgatás? Ez nem reális.
A legnagyobb csalódás a könyv végén található, ahol Margaret Atwood leírja, hogy tulajdonképpen ez egy igaz történet, amit megpróbált a lehető leghitelesebb valójában megjeleníteni, szinte semmi pluszt nem téve hozzá, hogy legalább egy kicsit izgalmasabbá tegye a történteket. Értem, hogy pont ez volt a cél, és ettől szerette volna különlegessé tenni, de ezzel azt érte el, hogy semmilyen hatást nem váltott ki. Nem borzadtam el, nem volt durva. Volt egy-két szomorú rész, de valahogy a szereplőkkel sem tudtam együttérezni, azonosulni. Bocsássátok meg nekem – tudom sokan odavannak érte – de azt hiszem én nem leszek Atwood rajongó.
Kiadó: Jelenkor Kiadó
Kiadás éve: 2017
Fordította: Csonka Ágnes
A Kanadába emigrált Grace Markot gyilkosságért ítélték el 1840-ben. Állítólagos szeretőjével együtt kegyetlenül végeztek Grace munkaadójával és annak házvezetőnőjével. Védője Grace elmeállapotára hivatkozva eléri, hogy ne kötél általi halálra, csupán életfogytiglanra ítéljék. Sokan vannak meggyőződve arról, hogy gonosz és őrült teremtés, de ugyanennyien az ellenkezőjéről is: ártatlan teremtés, aki a körülmények áldozata lett. Egy fiatal és feltörekvő orvos elhatározza, hogy kideríti az igazságot, ezért hetente leül beszélgetni a lánnyal, aki egyre inkább megnyílik neki, ám azt állítja, a gyilkosságból semmire sem emlékszik…
Margaret Atwood valós történelmi eseményen alapuló regénye felkerült a Man Booker-díj shortlistjére, és 2017-ben tévésorozat készült belőle.
Kiemelt kép forrása: Jelenkor Kiadó
