A történelmi romantikus regények nagyasszonya, Philippa Gregory ezúttal a Brit-szigetek egy zord, kegyetlen szépségű tájára, a Sealsea-szigetekre kalauzol el minket új regényében, A füvesasszonyban. Itt él a két gyermekét egyedül nevelő Alinor Reekie, aki édesanyjától örökölt tudásával gyógyítja a helyieket és világra segíti az újszülötteket.
A 17. század közepén vagyunk, és az írónő érzékletes leírásainak köszönhetően igazán élethű képet kaptunk a korszakról, leginkább a különböző társadalmi osztályok igen eltérő életéről. Alinor legalul helyezkedik el a társadalmi ranglétrán, hiszen nincs saját földje, a gyógyításból és egyéb alkalmi munkákból él. Az asszony férje, akivel nem ápoltak túl bensőséges kapcsolatot, egy ideje beállt matróznak, és azóta se jött haza, hírt se adva magáról. Alinornak a napi megélhetésen túl azért is aggódnia kell, nehogy tudása miatt boszorkánynak bélyegezzék, hiszen, ha ilyen gyanú merülne fel, a helybéliek előszeretettel alkalmazzák az úsztatás próbáját. Az úsztatás azt jelenti, hogy a szerencsétlen áldozatot kikötözik, majd egy bizonyos időre leengedik a vízbe. Ha kiállja a próbát, nem boszorkány. Ha megfullad – ami sajnos gyakran előfordul – akkor Isten kegyelmezzen a lelkének.
Szóval minden adott lenne egy remek kis történethez. De csak lenne. Számomra nagyon sok volt a kissé unalmas leírás a történelmi helyzetről, I. Károly király elűzéséről, majd a kivégzése előtti fennforgásról. Egyébként, ha ezt nem ilyen történelemkönyvszerűen, hanem inkább egy közeli nézőpontból mesélné el az írónő, akkor kifejezetten érdekes lehetett volna. Mondjuk egy, a király udvartartásába tartozó személy tolmácsolná, akit előtte megismerünk és megkedvelünk. De így abszolút nem tudtam beleélni magam a száraz történelmi tények olvasásába, és bevallom, lapoztam.
De térjünk vissza a történethez. Szóval itt van Alinor, egy kivételesen szép, bátor és határozott nő, aki egészen jó karakter. Már az első oldalon megismerkedik egy James Summer nevű fiatal katolikus pappal, aki meglepő módon még jóképű is. Nyilvánvaló, hogy hamarosan szerelem szövődik kettejük között, ami kétszeresen is tiltott: Alinor még házas, James pedig felszentelt katolikus pap. De ennek ellenére megtörténik az elkerülhetetlen. A férfi ki akar lépni az egyház kötelékéből, hogy feleségül vehesse a nőt, ezért elutazik Franciaországba.
Alinor egyedül marad, és míg James visszaérkezésére vár, a lányának köszönhetően rendkívül nehéz helyzetbe kerül, amiből úgy tűnik, hogy nincs kiút. Ezeknél a részeknél a Franciaországban lévő férfi „töketlenkedése” nagyon zavaró volt, James számomra itt vált végérvényesen rendkívül idegesítő karakterré. Ez a véleményem a könyv végére sem változott meg, sőt.
A regény befejezése igen meglepő volt, és már azt mondtam volna, hogy hm, ez már valami, amikor kiderült, hogy ez egy folytatásos történet, és érkezik következő könyv is. Így viszony számomra ez a sztori csak egy elnyújtott rétestésztának tűnik. Sajnos nem először tapasztalom, ha romantikus regényírók eleve többkötetes könyvet terveznek, az egyes könyveket úgy elhúzzák, hogy azzal számomra eléggé elveszik az olvasási élményt, mert unalmassá és vontatottá teszik a történetet.
Fentiek mellett azt azonban kiemelném, hogy A füvesasszonyban mind a tájleírások, mind pedig Alinor hétköznapjainak leírása nagyon élethűre és élvezetesre sikeredtek. Látszik, hogy sok kutatómunka van mögötte, aminek köszönhetően teljesen bele tudjuk élni magunkat a történetbe. Ráadásul az írónő maga is élt a Selsea-szigeteken, így valóban nagyon érzékletesen tudta átadni az ottani táj különleges szépségét.
Összességében nem volt rossz könyv, de nem szerepel nálam a toplistán, azért a folytatást szeretném elolvasni, mert kíváncsi vagyok, hogy alakul Alinor élete. Emellett biztos vagyok abban is, hogy az írónő rajongói nagyon fogják szeretni ezt a könyvet is, hiszen tökéletes olvasmány bebújós őszi napokra.
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 556
Fordította: Gázsity Mila
Vészterhes időkben a legváratlanabb helyen is fellobban a szerelem. Vagy tán boszorkányság az egész? Átok vagy mindenen átgázoló, ősi szenvedély? És tényleg igaz, hogy minden akadályt legyőz?
Anglia, 1648. Angliában polgárháború dúl a királypártiak és a parlamentet támogatók között. A küzdelem a királyság minden sarkába, még a távoli déli területek lápos partjaihoz is elér. Veszélyes idők járnak. Főként egy olyan asszony számára, aki más, mint a többiek…
Alinor, a helyi füvesasszony leszármazottja Szentiván-éjkor ellátogat a templomkertbe, hogy a telihold fényében találkozhasson eltűnt férjének szellemével. Ha a kísértet megjelenne, Alinor legalább biztos lehetne abban, hogy a férfi meghalt, kijelenthetné, hogy megözvegyült, s így szabadnak mondhatná magát.
Alinor azonban nem szellemmel, hanem egy titkos küldetésen lévő, előkelő férfival találkozik, aki a segítségére szorul. Az asszony úgy dönt, segít neki, hogy átjusson a veszélyes lápvidéken, ám ezzel halálos veszedelembe sodorja magát. Egy nő, aki ismeri a gyógynövényeket, akinek sok irigye van, s aki másként gondolkodik, mint ahogy az asszonyoktól elvárható, a legkevésbé sincs biztonságban, amikor bárkire könnyen rásütik a boszorkányság bélyegét.
Philippa Gregory, a királyregények királynője most arra keresi a választ, miként boldogulhat egy talpraesett asszony a férfiak világában, ahol minden szabályszegés és minden felemelkedéssel kecsegtető szerencse varázslatnak minősül, és úgy is járnak el ellene.
