SUZANNE COLLINS: Énekesmadarak ​és kígyók balladája (Az éhezők viadala trilógia)

Amikor először hallottam, hogy lesz Az éhezők viadala trilógiának előzményregénye, nem is olvastam el hogy fog kapcsolódni a könyvsorozathoz vagy ki lesz a főszereplője, egyszerűen csak újból abban a világban szerettem volna elmerülni. Ez pár oldal olvasása után meg is valósult, mégis egészen más érzéseket hozott ki belőlem az Énekesmadarak és kígyók balladája, mint maga a trilógia.

SPOILER!

“A hó mindig felül landol”

A történet Coriolanus Snow elnök fiatalkorában játszódik, a 10. Éhezők Viadala idején. Az Éhezők Viadalát minél népszerűbbé szeretné tenni a Kapitólium, ezért mentorokat jelölnek ki a kiválasztottak mellé, akiknek újdonságokat kell kitalálni, minél “szórakoztatóbbá” tenni a gyerekek szenvedését.
Coriolanusnak hatalmas kiugrási lehetőséget jelent a mentori szerep. Az elszegényedett arisztokrata Snow család végre ismét elfoglalhatná az őt megillető helyet, a fiú nem csak a tanulmányait folytathatná, hanem az egész karrierjét megalapozhatná a jó szerepléssel. Ugyan a 12. Körzetből érkező lányt, Lucy Gray-t kell segítenie, Snow mindent elkövet a siker érdekében.
A Viadalt megelőző napokat még a mentorok szemszögéből is szörnyűbb volt végigkövetni, mint az arénában eltelt időszakot. A fiatalokkal rosszabbul bántak, mint az állatokkal, csak azért, hogy példát statuáljanak velük, hogy a Körzeteket folyamatos félelemben, a Kapitólium ellenőrzése alatt tartsák. Lehet, hogy már rég volt a kezemben a trilógia, de valahogy nem emlékszem, hogy ennyire brutális, ennyire embertelen lett volna, mint ez a regény. Ugyanakkor szinte faltam a lapokat, annak ellenére is, hogy egy nehezebb időszakomban talált meg a történet.

Igen, Coriolanus Snow antihős, ugyanakkor ha mindent egybevetve gondolkodom, tisztában vagyok a neveltetésével, hogy milyen körülmények között kellett helytállnia, mind a háború alatt és után, nem gondolom, hogy a tettei mögött mindvégig puszta önzőség és hatalomvágy állt. Szerintem egyszerűbb volt neki a jól ismert világot, normákat választania, amit a Kapitólium testesített meg. Mindemellett végig reménykedtem, hátha nem önszántából lép majd a rossz útra.

Általában nem nagyon szeretem az előzményregényeket, de úgy gondolom, hogy ez a mű rengeteg mindent megmagyaráz Az éhezők-viadala trilógiával kapcsolatban, és nagyon sok mozzanatot, történést egészen más fénybe helyez a későbbieket illetően.


Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 448 oldal
Fordította: Farkas Veronika

A ​becsvágy hajtja.
A küzdelem élteti.
De a hatalomnak megvan az ára.

Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.

Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával… és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése-e a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül.

Címkék: , , , , , ,

Kapcsolódó bejegyzések

előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

négy + 3 =

0 shares

Archívum

Címkék