Egyszerűen képtelen voltam letenni a regényt. – Vicces, de az előző részről, a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban-ról, is hasonlóan kezdtem a véleményemet, de mindkét esetben ez teljesen igaz.
SPOILER!
Nagyon vártam már a folytatását A tükörjáró sorozatnak, mert az előző könyvben volt egy olyan fordulat, Isten megjelenése, mely nem nagyon tetszett ill.egész pontosan nem értettem. Az pedig, hogy hogyan fogja tovább szőni a szálakat az írónő, hatalmas talány volt számomra. Mindenesetre sikerült teljesen meglepnie.
A történet több, mint 2 év elteltével folytatódik. Thorn eltűnt, Ophélie-t pedig hazaparancsolták a Matrónák Animára. A lány ebben az időszakban nem találja a helyét, semmiben nem leli örömét, egész nap csak az ágyat nyomja. Alapjába véve nem csupán az a gond, hogy hiányzik neki újdonsült férje, hanem hogy minden lépését figyelik, nem hagyhatja el szülőföldjét, miközben a birtokában lévő információk a további kutatásra ösztönöznék. Ám egy nap rámosolyog a szerencse, és lehetősége nyílik nem csak a szökésre, hanem a nyomozásának folytatására is. Bábel szilánkja felé veszi az irányt, melyen úgy érzi, hogy megkaphatja kérdéseire a válaszokat és egy kis szerencsével Thorn-ra is rábukkanhat. Persze semmi sem olyan egyszerű, ahogy azt Ophélie még ha csak kicsit is, de remélte. Rengeteg akadályba ütközik, a cél elérése érdekében pedig a legkisebb dolog, hogy a nevét és a külsejét meg kell változtatnia. Alkalmazkodnia kell Bábel lakosságához, valahogy bele kell olvadnia a környezetébe, ami alapjába véve nem lenne olyan nehéz, de kénytelen felvetetni magát egy virtuózneveldébe, ahol pedig jobban nem is lehetne előtérbe.
Miközben Ophélie próbál a kutakodásában előrébb jutni, rengeteg minden történik egyszerre: egy másik cselekményszálon Róka, Gaelle és Archibald az árkádiaikat keresik, általuk remélnek többet megtudni Istenről.
Victoire, Berenilde és Faruk nagyúr gyermeke, szemszögén keresztül pedig pár dolgot megtudhatunk a Sarkon történt eseményekről, ill. hogy valami nagyon készülődik, valami rossz és egyenlőre ismeretlen.
Elsőre kicsit bonyolultnak látszanak a történések, de olvasás közben ez abszolút nem tűnik fel, az írónő nagyon szépen szövögeti a szálakat, szinte feltűnés nélkül tér át egyikről a másikra, gördülékenyen peregnek az események, hogy aztán egy nagyszerű egésszé álljanak össze.
Az elbeszélés továbbra is hihetetlenül kalandos, feszített tempójú, minden oldala új titkot rejt vagy új kalandot ígér. A szerző, véleményem szerint, abszolút nem ismétli önmagát, kliséket sem nagyon használ, így elég nehéz kitalálni a következő fordulatot. Megkockáztatom, hogy könyvről könyvre egyre jobban élvezem ezt a varázslatos, precízen kidolgozott történetet, ami azért érdekes, mert már az első rész, A tél jegyesei, is öt csillagos olvasmány volt számomra.
Muszáj kitérnem kicsit a szerelmi szálra is, de ezt nem szeretném nagyon elspoilerezni, úgyhogy annyit írnék, hogy fura volt és bonyolult. Bár azt hiszem ezt már megszokhattuk a két főszereplőtől.
Nagyon tetszett, hogy a regény elején ismét kaptunk egy kis összefoglalót az előző részből, sokkal könnyebb volt így felvenni a fonalat, és majdnem ott folytatni az olvasást, ahol kb.egy éve abbahagytuk. Remélem nem kell a következő regényre ismét ennyit várni, mert a mű letétele után napokig bolyongtam, és nem tudtam kilépni Christelle Dabos teremtette különleges világból.
Kiadó: Kolibri Kiadó
Kiadás éve: 2019
Oldalak száma: 584 oldal
Fordította: Molnár Zsófia
Két év és három hónap telt el azóta, hogy Ophélie akarata ellenére visszatért Animára. Kényszerű magányában gondolkodni volt ideje elég, és elmondhatatlanul szeretne végre utánajárni mindannak, amit Faruk Könyvéből kiolvasott és Istentől megtudott. Némi segítséggel eljut Bábelre, és hamis személyazonosság alatt igyekszik megtalálni a helyét az ottani társadalomban.
A beilleszkedés egyfelől nem túlságosan nehéz, ugyanis a szilánkcsoport lakossága származását tekintve igen vegyes, a legmodernebb technikai vívmányokkal azonban olykor meggyűlik az Animista baja. A nyomozását leginkább az segíti, hogy felveteti magát a helyi virtuózneveldébe, ahol persze újabb ellenfelei és irigyei is akadnak. De vajon az olvasótehetsége elég lesz-e ahhoz, hogy mélyebbre ásson, és közelebb kerüljön az igazsághoz? És hogy Thorn nyomára bukkanjon a bábeli zűrzavarban?
