Ez a könyv volt számomra az idei év legjobban várt regénye. Egyedi, nagyon izgalmas témájával egyből felkeltette az érdeklődésemet.
SPOILER!
A történet szerint Rachel, a főszereplő, kap egy telefont, miszerint a lányát elrabolták. Ezzel a Lánc részévé válik. A Lánc lényege, hogy átlagemberek egymás hozzátartozóit elrabolják (főként gyerekeket), láncszerűen, hogy saját családtagjukat ezzel a tettükkel úgymond kiváltsák. Eközben szabályokat kell betartaniuk, váltságdíjat fizetniük, és úgy általában mindent megtenniük, amit a Lánc irányítói kérnek tőlük. Ha valaki elront valamit, vagy nem csinálja meg, amit kérnek tőle, az súlyos következményekkel jár. Lényegében az egész olyan mint valami nagyon beteg „játék”.
„Ahogy Olly szokta mondani, a Lánc javarészt önszabályozó mechanizmus, minimális külső behatásra kijavítja a saját sérült DNS-ét.”
Pörgősen, feszített tempóban indul a történet, az elején olykor bele is borzongtam egy-egy mozzanatában. Szinte éreztem a szereplők gyötrődését, ill. láttam magam előtt a történteket. Kiváló mozi alapanyag, nem is volt meglepő számomra, amikor megtudtam, hogy a filmes jogai már elkeltek.
A Láncot tulajdonképpen nem lehet elhagyni, úgyhogy várható volt, hogy valaminek változnia kell a cselekményben, így egy hatalmas csavarral folytatódnak az események, miközben rengeteg külső tényező bonyolítja az elbeszélést.
A történet alakulása közben egy másik szálon egy ikerpár hányatott gyerekkorát ismerhetjük meg. Eleinte még sehova sem illett ez a szál, de szépen lassan egy hatalmas fordulattal összeálltak a kirakós darabjai, és onnantól kezdve ugyan már sejtettem merre tart az elbeszélés, mégis izgatottan olvastam a könyv hátralevő lapjait.
Már a mű első része is kitett volna egy izgalmas thrillert, de a második részével tette egésszé, igazán érdekfeszítővé a szerző a regényt.
A lánc egy bonyodalmakkal és meglepő mozzanatokkal teli könyv, melynek minden oldala meglepetést ígér. Nagyon tetszett benne, hogy leírja az „azutánt” is. Egyszer sem ott van vége a könyvnek, ahol számítunk rá, hanem bemutatja, milyen hatással van egy ilyen történés a résztvevőkre, hogyan folytatódik az életük, egyáltalán hogyan képesek túlélni a mindennapokat a cselekedeteik és történtek tükrében.
Bevallom őszintén a fülszöveg után nem pont ilyen sztorira számítottam, ennek ellenére teljesen elégedetten tettem le a könyvet.
Kiadó: XXI. Század Kiadó
Kiadás éve: 2019
Oldalak száma: 368 oldal
Fordította: Borbély Judit Bernadett
Épp most tetted ki a gyerekedet a buszmegállóban.
Egy pánikba esett vadidegen hív a mobilodon.
A gyerekedet elrabolták.
Az idegen közli, hogy az ő gyerekét is elrabolta valaki. A gyerekedet csak úgy kaphatod vissza, ha 24 órán belül elrabolod valaki másét.
A gyerekedet csak akkor engedik szabadon, amikor a következő áldozat szülei elrabolnak egy újabb gyereket.
Ami ennél is fontosabb, teszi hozzá az idegen, ha nem rabolsz el egy gyereket vagy a láncban soron következő szülők nem teszik meg ugyanezt, a gyereked meghal.
Mostantól te is A LÁNC része vagy.
Adrian McKinty Edgar-díjas krimiszerző. További díjai: Ned Kelly Award (két alkalommal), Barry Award, Audie Award, Anthony Award. Ezeken a rövidlistákon szerepelt: CWA Ian Fleming Acéltőr, Theakston – Az Év Krimije, Francia Krimi és Detektívregény Nagydíj. Az író New York-ban él.
„A cápa – szülőknek.” – DON WINSLOW
„McKinty annyira jó, hogy kezdem utálni érte.” – LEE CHILD
„Ha ott rekednék egy lakatlan szigeten, és csak két könyv lehetne nálam, akkor fix, hogy az egyik McKinty regénye lenne.” – IAN RANKIN
„Utcahosszal vezet: az egyik legjobb mai krimiszerző.” – VAL McDERMID
„Biztosan nem olvastál még ehhez hasonlót. Képtelen leszel kiverni a fejedből.” – DON WINSLOW
